Bihari Csilla Rózália Szerző
Vezetéknév
Bihari
Keresztnév
Csilla Rózália
11 hónap 6 komment

 

amíg az éjben lobban egy álom
amíg a kádban fürdik az éj
amíg a sós íz gördül én várom
mindig csak várom hogy ideérj

amíg a csempén koppan egy szöszmösz
amíg a nyakban dobog a csend
amíg a bomlás nyarával üldöz
imára kulcsolok két idegent

amíg a hajnal ölelve ébred
amíg a reggel a két karod 
amíg a csendünkkel te is beéred
várom hogy megjössz és akarod

3 év 16 komment

kép: pinterest

 

 

Ha az éj homlokon csókol, hát aludj jól kedvesem,

Aludj szépen, kisimultan, én majd álmod meglesem.

Húzódj csendben magzatpózba, gömbölyded kis hold legyél,

hallgasd, ahogy pilláidon millió fényfolt zenél.

 

Aludj szépen, mint a széltől ringatózó zsenge ág, 

Kinek gyökere a földben mélyen szuszog, s a világ

Körülötte besüpped, és puha párna lesz az ég.

Aludj csak békésen, amíg a törzs megnyitja szemét. 

 

Isten tenyerén feküdve takaród a melegem,

Mellkasodon megszületik közös álmunk meztelen. 

Nem férnek már közénk árnyak, aludj kedves, aludj hát,

S közös reggel tükrözi majd egymás szép szembogarát. 

 

 

11 hónap 2 komment

Annyi vers van abban, 

Ahogyan hóharmatos fűre lép

Az október, s hátán szerteszét

levéltömegsír lobban. 

 

Mennyi vers a játék,

Ahogyan reggel rádsimul

Ködsálad, s körötted kigyúl

minden falu-árnyék.

 

S az őszi palló mennyi vers? 

Lépésed dobogja kifele,

Korlátján sok hideg tenyere

Mégsem érdes, mégsem nyers.

 

De mennyi vers, mondd, hány sor az

Ha őszízű a csók is már

De az ölelés még nyár, 

S ha el is mész, ittmaradsz? 

 

 

3 év 4 komment

halandzsa.

 

 

Itt szept az emb és er a vér

Mondogál és kergetér.

A padkörül is zörrsussan,

Elséttippen a zsupban.

 

Még szárnyracsappan kergebuggy,

szétcsikkan a muzsikutty;

Még rollerámok kaccannak,

Ha nekipuffannak halmak. 

 

Ma még szobranőre kélnek,

És sikkalapban röpkötélnek,

Mulitálnak csengrecsusszra,

Ha a talpiléjük buszra. 

 

És csikk a csekk és zeng a beng,

És vikkant dalma szétcsicseng!

Még rippapára ripparum,

Na bummm sztarára bumm na bumm!

 

 

 

 

 

3 év 4 komment

hogy belakni magam mit jelent

hogy mikor fordul a lent s a fent

hogy miért fekszik ölembe az ég 

hogy mi az a sohanemelég

hogy miért kell a szorosanölelés

hogy egymegegy miért lesz nemkevés

hogy mitől lesz hangos a csendélet

hogy végtelen hosszúak a végek

hogy arcaim lássam és ne nézzem-

 

szokjam és tanuljam merészen

8 hónap 15 komment

Tudni akarod, hogy mi van Kolozsváron a főtér alatt? Nos, ez a gondolat is, ”egyebek” mellett.

valami történik az állomástól a főtérig

valami amit olyan intenzitással élsz meg

hogy az agyad legszívesebben az elfojtás

legmélyebb fészkeibe tuszkolná

de a hirtelen bevágott fékvinnyogás

visszaránt a borús áprilisi gyalogátjáróra

zöld most is zöld neked zöldrevanazöldrevana

az átjáró közepén állsz és kényszeríted magad

hogy a lélekjelenléted anélkül szerezd vissza

hogy rátennéd a motorháztetőre a két tenyered

mert könnyen lehet hogy a benned túlpörgett

motor az indulat felrobbantaná az autót

inkább nem nézel szembe a sofőrrel

neme ennek is barom mint a másiknak

inkább elbagatellizálod hogy zöldrevanazöldrevana

átmész és közben hangosan rappeled rá

nemtaposom nemtaposom le a kapotáját

megszabadulhatnál tőle itt és most

mondjuk ha a gondolatot behullajtanád

valamelyik frissen bontott sírba s

mint éhes tátott száj úgy nyelné el a

föld valemelyik alsóbb rétege leöblítve

az áprilisi esővel aztán újra befödnék mert

zöld és ha te nem is de ez a zöld fájdalom

már biztosan üdvözül  lélegzik valami

földöntúli megvalósulásban angyalsikoly

te pedig légszomjasan visszanéznéd a toronyból

ahogy tizenötperccel ezelőtt még időben

megragadtad a rózsaszín barbis hátizsákot

és a biciklisáv biztonságos szigetére mentetted

a két gesztenyebarna hajfonat sűrű szempillák

gyűszű-száj ahogyan nagymama mondaná

a túlsó parton zöldrevana jelzőlámpa festve

az embernek néha magától mozdul a teste

egy angyal kapaszkodott görcsösen a derekadba

szorított remegett Isten bárányai élve is szépek

túlpörgetett motrok és túlfűtött zöldek

ezt a gondolatot úgyis egy nyitott sírba hullajtanád

 

 

3 év 5 komment

kép: https://ro.pinterest.com/pin/306596687103099525/

 

 

 

Nekem egy végleges hely kell homlokod alatt,

Pilláid takarásában lenne jó, hol titkok és tisztások izzanak

Távol a várostól, az ismerttől, amit letettem,

Ahol nem más álmodja a csillagokat helyettem.

Tegnap könyökölt alattam az esti terasz,

Szemeimből kilélegzett valami régi panasz,

S magamat éreztem: lány és nő, erős és gyáva,

És elnéztem ahogyan a fák beleégtek a kispesti éjszakába.

Arányos tér szorította, így nőttek Wekerle idején,

Szaladni akartak innen messze, menekülni, mint te és én,

Szétágazni és lélegezni, szabadok lenni és bonyolultak,

De gyökerük megfeszült, s akárcsak mi,

A más ege alá visszahulltak. 

 

 

 

 

3 év 6 komment

 

ruhát teregetsz esti harangszóra

kapucsukódásokból jelentést veszel

gépiesen mozogsz szökik az óra

homlokodra lágy csíkot meszel

és összecseng sokfajta isten

csattog rá ostor és csorda kongat

versre kattog e kánon itt benn

predestinált este idill szombat

 

 

 

 

 

3 év 10 komment

kép: http://birozoltan.blogspot.ro/2014/03/kolozsvar-kepek.html

 

Fülledt kolozsvári délután volt. Vizsgaidőszak előtt két héttel az ember már kávéra és huszonnégy-órás üzemmódra kapcsolja magát. Szobatársammal úgy döntöttünk, hogy a kellemesebb hangulatért a gőzölgő feketével kiülünk a bérház udvarára. Két éve laktunk már itt. A hely nem éppen mondható csendesnek, ugyanis a vonat-, és a mentőállomás között helyezkedik el. Az ablak alatt halad el a város népe minden nap.

A két hajléktalan, akik elég gyakran aludtak az egyik kinti lépcsőaljban, azonnal kiszúrt minket. Pedig már kezdtük Zola szereplőinek képzelni magunkat, ahogyan a kis májusi ruhácskáinkban elfoglaltuk trónjainkat a kizöldült szilvafa alatt. Az idill tehát pillanatok alatt megtört, amikor észrevettük, hogy észrevettek. Tudtuk, hogy nincs menekvés. Ezek azonnal megragadják az első röpke szemkontaktust, és belékapaszkodnak. Közeledtek. Igyekeztünk úgy tenni, mintha észre sem vennénk őket, folytatva a beszélgetést. A nő — aki mindig groteszk hatást keltett a szétmázolt és irtózatosan vastag sminkjével, a kukából halászott sárga kabátjával —, megkérdezte az órát, de miután odamutattuk neki a telefont, kijelzőjét elkerekedett szemekkel megnézte, aztán lelépett. Mintha ideges lett volna egy kicsit. Vajon hová siethet? A férfi kitartott a szándéka mellett, és megnyitotta a diskurzust.

— Most végeznek?

— Hamarosan — feleltük kórusban, félvállról.

— Láttam a ballagó sapkáját a múltkor.

— Igen. Vasárnap volt az ünnepség.

— Milyen szak? — Kérdezte fontoskodó érdeklődéssel.

— Magyar—angol.

— English? Great! I can’t speak it fluently, but I understand well enough. Have you read the Animal Farm, from George Orwell? It’s a must! Oh, I’ve completely forgot to introduce myself. My name is Steven, in English, of course. In Hungarian, István and in French, Etienne or Stéphanne.

— Ööö — csend. Csak néztünk össze a szobatársammal, illetve, inkább csak meresztettük a szemeinket.

— Meglepődtetek? Nem vagyok én olyan buta. Gyengének nézek ki, mert a testvérem annak idején az utcára tett, s kisajátította az örökséget. Egyéb gondok jöttek. Munka nélkül maradtam, de nem adom fel. Én színházba és operába jártam, kérlek. Jól beszélek négy nyelvet. Számítógépen dolgoztam, és jól értek a programokhoz, de a technika minden nap hoz valami innovatív dolgot. Így megy ez az informatikában. A világ nem szalad, repül, ezért nem érjük utol. A két kedvenc hobbim a foci és az irodalom volt mindig. Lehet, hogy azért, mert az nem olyan gyors. Hm. Puskás, az örök. Mennyit hallottunk róla, s mennyit csodáltuk. Nyolcvanötszörös magyar és négyszeres spanyol válogatottsága alatt, nem is tudom felsorolni miket hozott össze…  Szepesi? Olyan kommentátor még egy nem lesz. „Lőj, lőj, lőj, lőj! Dömötör, lő, goooól!” Hallottatok róla?

— Még él, úgy tudom — feleltem, miután igencsak meglepődtem.

— Beszéljünk az irodalomról, mert ti ahhoz értetek. George Coșbuc, de inkább Mihai Eminescu. Tőle a kedvencem a második levél. Egy kicsit hosszú, de tudok belőle mondani részletet. Melyiket is… Ja, megvan. „Vai! Tot mai gîndeşti la anii, cînd visam în academii…” — és elmondta az egész szakaszt. Aztán magyarul, fennhangon kezdte —„Le a kapitalizmussal! Hatalmat, húst a dolgozóknak!…” Nehogy azt higgyétek, hogy József Attilát nem ismerem — mondta kérkedő mosollyal, befejezte a szavalatot, aztán lesütött fejjel, odatette még — direkt nem mondtam, a Tiszta szívvel-t, mert harmadnapja nem eszek, és nem éppen húsz esztendőm van. Mennyit adsz? — tekerte ki a végét a mondókájának, hogy elviccelje a helyzet szomorúságát. — Bocsánat, szólít a lány. Hét éve vagyunk együtt. Szegénynek nagyon rossz gyerekkora volt. Megtanítottam pár mondatot neki magyarul és számolni, de az órával még mindig bajban vagyunk. Most mennem kell. Sok sikert a vizsgához! Nem. Inkább az élethez.

 

Ültünk a kihűlt kávéval és arcainkkal az udvaron. Nem tudtunk megszólalni, csak elnéztük, ahogy ez az emberpár kézen fogva kivonul a kapun, és befordul a Ferencz József útra. Pár perc múlva csendben felálltunk és szó nélkül bementünk a házba. Utána egész délután nem tudtunk beszélni erről az egészről.

 

 

kép:

 

http://birozoltan.blogspot.ro/2014/03/kolozsvar-kepek.html

3 év 3 komment

kép: pinterest: https://ro.pinterest.com/pin/529595237417368623/

 

 

csend van sípol rámfülled az est

széthullnak a szobában a tárgyak

felgyűr elszív tenyeremre fest

a porcicák lábujjhegyen járnak

álmot lát a ruhaszárító

kinyújtja az egyik zsibbadt karját

a felfeslett fotelkárpitot

láthatatlan kezek újravarrják

nyújtózik az asztalterítő

ásítoznak rajta könyvrakások

felborul a tintaszín idő

közepébe féreglyukat ások

 

 

 

 

Bihari Csilla Rózália Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.