Bihari Csilla Rózália : A wekerlei fák

Nyomtatás

Nekem egy végleges hely kell homlokod alatt,

Pilláid takarásában lenne jó, hol titkok és tisztások izzanak

Távol a várostól, az ismerttől, amit letettem,

Ahol nem más álmodja a csillagokat helyettem.

Tegnap könyökölt alattam az esti terasz,

Szemeimből kilélegzett valami régi panasz,

S magamat éreztem: lány és nő, erős és gyáva,

És elnéztem ahogyan a fák beleégtek a kispesti éjszakába.

Arányos tér szorította, így nőttek Wekerle idején,

Szaladni akartak innen messze, menekülni, mint te és én,

Szétágazni és lélegezni, szabadok lenni és bonyolultak,

De gyökerük megfeszült, s akárcsak mi,

A más ege alá visszahulltak.