Vers

Maréknyi szirom

  Nekem már minden mindegy. Egy maréknyi szirom az összes kincsem. Elveszett minden más, a leltárom üres vallomás. Volt kertem, szép gyümölcsös. alma-, szilva- barackfák. Tavasszal virágba öltözött minden. Csodavilág. Most hol a kert? Kopaszak a fák. Egy maréknyi szirom [… Tovább]

Vers

Eltékozolt évek

Hiszem, hogy van visszaút,míg a lélek ébreszt. Erőm kősziklányi,fel nem adhatom. Tűzfolyók lánghulláma,kénköves jégverés se rettenthet meg.A hit bennem fogan. Lábon kihordottkétségeim között hadakozik értem.Született stratéga. Fájdalmas gyógyírminden szembenézés, ahogy rám rakja újrakezdések terhét bilincsként a holnappislákoló reménnyel túl utam felén. [… Tovább]

Vers

NEM BÁNOM

      Hajnalok rőt ágyán ébred a nap, dagadt-kék felhőket cipel az ég. Sár-puha állagú a tegnap-mag, keservet tart templompad, imaszék.   Gyengén dülöng – meddig bírja – a hő? Volt-színeit vedli föld, utca, tér, ahol nemrég kéjben élt [… Tovább]

Vers

Róla álmodtam

Anyám csillagfátylak között lebeg már, éjjel róla álmodtam, kövér könnyek görögtek elgyötört, ernyedt arcomon. Esett a hó, csizmáink alá lapult a fénye, s benne ült a ráncainkban, e perc örökké tarthat, mi úgy hittük. A szívverésünk csendesen dalolt még,  Istennek [… Tovább]

Vers

Zöld magány

Csenden át, gondolat-iránt.Zöldhullám-tenger. Pusztaság. Fűköz. Földfolt. Kék vadvirágbólint. Gyík oson, lepke száll. Távolba vonat húz, a látványtfél kézzel eltakarhatná! Madár szárnyal ívet. A Napkék égtetőn fényes kalap. Felhők: megannyi habszobor,mit – érzi bőrén -, szél sodor. Sehol ember. Mit vers [… Tovább]

Vers

Elakadásjelző

A hang elakadt, lefittyedt az ajkam, egy kimondhatatlan verset szavaltam, két napot vártam, míg utána néztem, hogy mi történt az agyam belsejében.   A másodpercek ugyanúgy szaladtak, de nagy ereje izzódott a Napnak, nem ettem-ittam semmivel se jobban, az akadozást [… Tovább]