Hiszem, hogy van visszaút,
míg a lélek ébreszt. Erőm kősziklányi,
fel nem adhatom. Tűzfolyók lánghulláma,
kénköves jégverés se rettenthet meg.
A hit bennem fogan. Lábon kihordott
kétségeim között hadakozik értem.
Született stratéga. Fájdalmas gyógyír
minden szembenézés, ahogy rám rakja
újrakezdések terhét bilincsként a holnap
pislákoló reménnyel túl utam felén.
Kegyetlen a harc. Minden nap egy-egy kihívás.
Csábít s taszít is a régi az új ösvények
útvesztőin, hogy magamhoz visszataláljak.
Tudom, a fordulj, nyergelj kérdéseiben
rám vár a döntés. Hibát tiszta szív véthet.
Sikert is ő arathat hegyi patak mód
alázuhanva sodró árban, hogy egyszer majd,
óceánig érek. Visszavonhatatlanul.
Hiába hullnak szét eltékozolt évek,
míg egy is marad, én vagyok a visszaút.
(Kép: Internet)
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:22 :: Seres László
