Hónap: 2017 július

Ezeregy éjjel Nagypapáék ezeregy éjjel lapátolták a földet Szibériában, ástak éjjel, és ástak nappal. Fekete ruhák száradtak a kötélen tizenöt évig, vagy örökké. Van, aki már soha többé nem mesélhet – mondja nagypapa, majd én  helyettük is elmesélem. Lapátoltuk az éjszakát, hogy végre nappal legyen, ellapátoltuk a tudásunkat, az érzéseinket, a szibériai tigrisek kihullott szemfogait és minden történetet, hogy majd rátaláljatok. Ezeregy év múlva. 

“most nem mond…nem mond nekem semmit csak itt a képen szépen mosolyog.”       azt mondta, amit a szememben lát,azért érdemes volt megszületni.azt mondta, hogy örökre velem.azt mondta, nem kell többé senki,aztán lazán elrepült a fényeken. – még azt [… Tovább]

      Éteri ködben búj a távol,csodáját a földre leküldve,fátyolba öltözött az erdő,nyertes lett a sötéttel küzdve.Komótos léptek halk nesze tűn’a világ zajától messze fut,távolodom a messzeségtől,hajamra a fény fon koszorút.         2017. júl. 12.   [… Tovább]

Kékedben fürödtem. Szenvedélyed szivárványa káprázat volt az ’örök’  fogságában. Hatása orkán erejű, lelkem széttépett árnyékként, alattam elterült. Zuhantam mélységedbe kapaszkodva, e fájó megkötést soha nem oldva.    

jó kérdés… magamtól feleletet nem várok kerékbe tört agyak rongálják a világot bár felkel a Nap és a nép is mégsem jut el semmi az égig érdekvilág igazhitű emberekkel az isten ennyifélét nem teremthet megírhatnám ugyan hogy lehetne másképp de [… Tovább]

Elaludt a század S nem tudta Szovjet vagy német Tarkólövésre ébred-e     A katyńi erdő hallgatott A lengyel krisztuskeresztek Még megváltásról beszéltek Pedig Moloch valahol Már készülődött Ginsberg is megszületett Hogy hiába üvöltsön Torkaszakadtából A kérlelhetetlen jövő Bedugaszolt Fülébe

Dirib-darabra hull agyamban egy lángra gyúló égitest, homály borítja kába ajkam, sötét lett, sötét penész az est. A hajnaloknak fénysugára tenyér hegyén, az ujj hegyén pirítja lassú mozzanatban vörösre váltó féltekém. Az agytekervény görbe útja most visszafordul, visszaszáll, hajladozva, elnyugodva [… Tovább]

A hajnal harmatfüggönyt húz a kertre, a reggel azt kobozza szét, nyomát a délelőtti szél hurcolja égbe, s a déli harangszót, hogy meg ne sértse, átoson a képzelt messzeségbe. Ott új függönyt keres a dombok karnisán, míg itt egészen estbe [… Tovább]

    Egymás szemében a holnapok szemrebbenésnyi tételek tükörszemekből olvasok : Jövőm, mily nagyon féltelek.   Szemembe néz és tükrözi minden megélt percemet szemembe néz és felfüzi gyöngysornak – ahogy nevet – minden pillantásomat.   Szemébe nézek és olvadok az [… Tovább]

  Könyvtárak, mappák és szótlan fájlokközött loccsan szét az est.Látod, vaksi megszállottá válok,s a monitor kékre fest. Elgurul a gondolat,hangos jajként csókolja csontomat,ujjam hegyén kékhalál…Ujjam hegyén kékhalál!        

Bolti mérlegen mért elhegedülést tessék, sőt, szélröptű, riadt struccok, ibolya kókasztása is belefér barnán lángoló égboltozatunk szárnyas értékrendjébe. Az egész akkor törik rengeteg, sajátosan zöld vágóélű darabra, amikor a levadászott és aláhullt napfény nyögéseit segélysikolynak értelmezzük, s gémeskút lelógó láncáról, [… Tovább]

  Lehet többféleképpen, az se fontos, hogy értsem, a hagyma olyan kellék, hogy elhagyni se mernék, aztán a pontyból  mentett úszók, a fej, és nem egy darab a vegyes halból, jó pörköltesnek rajtol, kell víz, a só és pár sor [… Tovább]

  Talán a szemem hibás: oly könnyen nézek el a semmibe. Néha még pihen- tet is, pedig egykori- ban megrémített, annyira féltem, vágytam magamon túlra el: semennyibe. Mostan meg mint fa vagyok, belegyökere- dző a semmibe. Erős, sudár, ma- gányos [… Tovább]

Hazát szeretnék, Ahol kék az ég, zöld az ág, a mező arannyá érett; Madarai, virágai bőségben élnek.   Hazát szeretnék, Olyanra vágyom, melyben idegen a bánat; Ahol nem ismernek testvérharcot, bosszúvágyat.   Hazát szeretnék, Ahol a gazdag és szegény, te [… Tovább]

  Pocsolyákban a messzeség, Ami fáj, közel ér, Lámpák fényén átszivárog, Szirma hull, Szívet ér.

    Temetetlen kitakarva, a lehetetlent is akarva, mindenkivel egyetemben, bizakodva kegyelemben, a gödör mélyén is dalolva, mintha minden mindegy volna. Míg te beszélsz bölcsen hallgat, álomittas furcsa alkat: részeg ész vagyok. AZ aki valakinek mégis VALAKI.

„POTEST EX CASA VIR MAGNUS EXIRE.” – KUNYHÓBÓL IS SZÁRMAZHAT NAGY FÉRFI.  (Seneca)  2017 évi Aquincumi Költőversenyre írt versem, ami nem szerzett babért…   Koosán Ildikó   Akaratoddal formáld   Sorsszerűség- e, vagy játékból vetítik jövendőd elő a létbe,hogy kedvüket töltsék, mint a mesébe’ –  [… Tovább]

Nyakba kapsz, közvetlenséggel, spontán mint vidám trombitás, sétálunk lefelé és felfelé ketten, fészkem kezedben megmelengetnéd, már horpadt holdarcod combjaim közt, eltollak finoman azzal – van valakim:   – Én már nem is lehetek boldog – feleselek, azonnal észbe kapva, ehhez [… Tovább]

  … ne sírjatok. Hazudjátok rólam, hogy úgy élt,hogy élni is hagyott; nem sírt, nem panaszkodott,csak ment, lépett, vissza nem nézett… hogy elesett?Példa arra nem volt. Üldöző – célt, hasznot,kapcsolatot, sorsot, sorsokat, sokat, sokkot – volt, nem préda… folyton szeretett…szerelmet, gyermeket, [… Tovább]