Vers

A szerelem kapui

szonettkoszorú A SZERELEM KAPUI 1. Helyet kaptál lüktető szívemben,  te vagy a hajnal és az alkonyat.  Csillagok messzi fénye a csended,  átölel hűen évszázadokat. Onnan jöttél, ahol az ég ragyog,  a remény szivárványíve feszül.  Benned láthatom végre, ki vagyok,  tükrödben [… Tovább]

Vers

Tél felé

Tél felé haladva, némán haldokolva elhalványul  majd az ékes nyári fény is, ám idővel tán kikophat lobbanó tüze, szemednek hű, aranyló íriszéből,   s így hiába várnám csendes estek illatos szerelmét szellőszárnyon ringatózni, hogyha már nem érzem szíved harmatgyenge dobbanó [… Tovább]

Vers

Időtorony

Lépcsőn fekszem, vagy általlépek,szemembe sütnek ijedt fények,ott lapulok a hajlatokbanrepedésekbe idomultan. Mint a por. Nem! Annak árnya,a lélegzések vitorlája,beszűrődő alig napokösszezúznak, halott vagyok. Nem is, annak miazmája, gyűrű, a Hold karimája,olykor látszom – viharidő,süssön át egy május-eső. 

Vers

Címlapsztori (Változat)

    Amikor Elsétált volna magától – Az én-központú világba A test ördöge Mindig visszahúzta   Most úgy tárulkozik Mintha Egy amszterdami Red-Light-District 1 kirakatban Törökülne S a kísértő könnyűség Ritmusával Rítusával Ringatná a holdat   Pedig az öncél Állig begombolt Meztelenségben [… Tovább]

Vers

Világkép

Világkép                        Koosán Ildikó  Tengernyi élet, világnyi halál,bakancsos horda dúl a sírokon,a múlt szelleme ölni visszajár,gerjedő indulat lépten-nyomon; Véletlenszerű, lesz-e holnapunk,estére jut-e védett menedék,bölcsőben ringó ifjú önmagunkszemén a hályog kinyílhat –e még; Vadont épít a kor maga köré,túlélőesélyt ki- ki válogat,hívők szerint a döntés [… Tovább]