“Érzékem, elmém zsarnoka, ki beköltöztél homlokom alá, kiért gyötrelmek tűhegyén forgatnám sorsok naprendszereit, öntudatom lidérce, te, ki mindent eltakarsz előlem, rablásodért mit adsz nekem? Nyugtalanító iszonyaidért fizetsz-e valaha?” S mit kínálsz nekem, a meg nem élt szeszélyes szerelmekért, a [… Tovább]
