Dirib-darabra hull agyamban egy lángra gyúló égitest, homály borítja kába ajkam, sötét lett, sötét penész az est. A hajnaloknak fénysugára tenyér hegyén, az ujj hegyén pirítja lassú mozzanatban vörösre váltó féltekém. Az agytekervény görbe útja most visszafordul, visszaszáll, hajladozva, elnyugodva [… Tovább]
A hajnal harmatfüggönyt húz a kertre, a reggel azt kobozza szét, nyomát a délelőtti szél hurcolja égbe, s a déli harangszót, hogy meg ne sértse, átoson a képzelt messzeségbe. Ott új függönyt keres a dombok karnisán, míg itt egészen estbe [… Tovább]
Egymás szemében a holnapok szemrebbenésnyi tételek tükörszemekből olvasok : Jövőm, mily nagyon féltelek. Szemembe néz és tükrözi minden megélt percemet szemembe néz és felfüzi gyöngysornak – ahogy nevet – minden pillantásomat. Szemébe nézek és olvadok az [… Tovább]
Emilia Plugaru Színek Koosán Ildikó fordítása _ Mama…. hallasz Mama?– Aludj kis Gilisztám, majd máskor beszélgetünk. – De Mama! Követelőzött a gilisztagyerek, nem akarok aludni! Azt akarom, hogy beszélgessünk! – Jól van kis Gilisztám! Nyitotta ki az egyik szemét az [… Tovább]
