csönd vagy bennem fájó árnyék vesztett remény kihűlt ágyék rút valóság fáradt napfény éji álmot gyötrő agyrém csönd vagy bennem hűvös páfrány könnyáztatta sírkőmárvány
Oly gyorsan jött, alig kaptam észbe, lángsörényű szellőparipán, bodros felhőt firkantott az égre- s meleg lett a horgolt kardigán. Huncut fénnyel virágszirmot bontott, telt bibékkel varázsolt vigaszt, hárs illattal éhes méhrajt vonzott- s bársonycsókká feslett a pipacs.
Január: Jajdul a jambus, jelenem jégben, Február: fagyos fohászom fáradt fehérben. Március: Meztelen malaszt, morzsányi mámor, Április: áldott álomnak ágyaz az Ámor. Május: Mosolygó májfa’ mézharmatcseppben, Június: jókedvű jövőm, s jómagam jegyben. Július: [… Tovább]
Kertek alján tündetavasz lépked, lábnyomában ledér krókuszok ringatják a sárgát, lilát, kéket, s élvezik, hogy virág Vénuszok. Félszeg rüggyel nyújtózik a barka, bolyhosodnak a kis pamacsok, szerelemről cserreg a vén szarka, nevetnek rajt veréb kamaszok. Sarjadó fű kék ibolyát bújtat, [… Tovább]
Kép: Saját szénrajz csönd vagyok ma – holt levélenhalált villantó kés élenkórházi ágy gyűrt cihájánhaldoklónak retináján csönd vagyok magyáva féreglám még csöndemtől is félek
Saját fotó: Tényő Takaros kis ház volt hatvan éve,vakított az oltott mészköténye,fal tövében sárgalléros pócikkérkedett, hogy fénnyel takaródzik,s ha húsvétra fakult pirosabbja,szorgos kéz meszelte csinosabbra.Tündértánctól ragyogott az ablak,horgolt függöny rojtjai csillantak,s mikor jött a csendes léptű éjjel,mennybolt mesélt, ezer csillagképpel. [… Tovább]
Kép: Internet Feldereng egy régi kép:Anyámat látom, meseszép…hátrafésült fürtjeina fiatalság bája ring. Anyámat látom, fut, szalad.otthonkáján a szél matat…ajkán megbúvó dallamok,szemében igazgyöngy ragyog. Anyámat látom, már öreg,megnyúltak rég a cseppkövek,szobája mélyén csendben ül,nyolcvankét éve ráterül.
Őszi Nap csókolt az ágra,sárarany hízott a fákra.Álmukon megfolyt a festék,hulló levélbe rejtették. Holttegnap rőt avarágyon,szemfedél szívdobbanáson,ráfeszült dér- szőtte csipke,álmodat túlpartra vitte.
Kép: Internet Ezüstnyárnak vakfoltos a fénye, dermedt tűz fűt röpke végtelent, ifjú szélnek vénülő sörénye páncéltól foszt galád védtelent. Keserű méz cseppje gyönggyé érik, csókkal öl meg, élőt s levelet. Nézd, az élet mily gyorsan enyészik, sírva nevet, [… Tovább]
Kép: Margitay Tihamér festménye Kezdem a hajánál, Nagysága! Önnél a tupír a nagysága. Minden szál belőve, de mi lesz belőle, ha ölel nyakamon a lába? Bevallom fülét is kedvelem, ha remeg cimpája- kedv velem. Búgom a [… Tovább]
