Vaskó Ági Szerző
Vezetéknév
Vaskó
Keresztnév
Ági
Ország
Hungary
Vezetéknév
Vaskó
Keresztnév
Ági
Ország
Hungary
3 hét 4 komment

Virágot álmodtam… látod… megint,
s ha felébredek szemétbe lépek.
Mocskát eldobja az ember, s legyint,
Virágot álmodtam… látod… megint;
nem bánom, ha bárki ezért megint,
a világgal bátran szembenézek.
Virágot álmodtam, látod megint.
S ha felébredek? Szemétbe lépek.

3 hónap 6 komment

nem tudlak
nem tudlak
ölelni szavakkal

nem tudlak csókolni
összevarrt ajakkal

miattad mindennap
tavasznak öltözöm

s lám éji sötétben
megfagyaszt börtönöm

rab lepkeszárnyam
csörgeti láncomat

hajnalkönny áztatja
rám száradt maszkomat

nem tudlak
nem tudlak
ölelni szavakkal

nem tudlak csókolni
összevarrt ajakkal

3 hónap 7 komment

Hatvanhét évem rongyait
reményvesztetten varrom,
ajkam ijedt imáit
takarja kényszer-szájmaszkom.
Szavaim néma koldusként
száradnak lassan csenddé,
minden napba belehalok,
és válok védtelenné,
s válok végtelenné…

Kék pillangó
3 hónap 8 komment

Tavaszi szél kontyol friss, sarjadó fákat,
menyegzői ruhát feslenek az ágak.
Bomló levélrügyet becéz madárének,
árnnyá nőtt nagyságuk, ad majd menedéket.

Félszeg napsugárnak simogató karja,
gondtól tépett lelkem, arany szállal varja.
Boldogságot csempész kérges szívfalamra,
csillagfény gyöngy-könnyet csókol ajakamra.

Csendes álmaimnak tüzét szítja lánggá,
az életritmusát, földi mennyországgá.
Kék pillangó szárnyal ég magasán velem,
bársony szárnya selymén, megkésett szerelem.

4 hónap 4 komment

Gyümölcsoltó Boldogasszony nap van,
sok embernek lesz ma keresztfája…
A gyilkosuk? Néma, láthatatlan-
s halált hoz, e vírus koronája.

Száz fortéllyal jött közénk az álnok,
lépte nyomán félelem és pánik-
kártyavárként foszlanak az álmok,
s ő kacagva istenséget játszik.

De a földnek jégbilincse enged,
erőre kap a szendergő csíra,
s ha arcod elé szájmaszkot kell tenned-
te reménnyel írjál a papírra.

Gyümölcsoltó Boldogasszony nap van,
új életet ringatnak az ágak,
minden ember bízik a tavaszban,
s a szeretet oltóágat vágat.

5 hónap 8 komment

Anyám! Megtagadtad létezésem,
eldobtál, mint olcsó zálogot.
Egyéves gyermek mondd, mit vétett?
Odafent magad vádolod?

Anyám! A pillangó már elröppent,
vele gyermekként szőtt álmaim,
ezernyi könnyes ébredések
lapultak vérző szárnyain.

Anyám! Sötét van! Nagyon félek!
A Hold fésüli ezüsthajam.
Mázsás terhektől meghajoltan
feszül vállamra hatvan nyaram.

Sav marta szívem vedd öledbe,
ringjanak a bent rekedt szavak.
Anyám, ugye, a sebzett lelkek
a végső úton megbocsátanak?

6 hónap 10 komment

Ha te virág, én a harmat,
ki csókjával betakargat.
Ha te író, én a papír,
minden betűd rajtam zafír.
Ha te hegy vagy, én a szellő,
titkos csókot lopó felhő.
Ha óra vagy, s nagymutató,
én az idő, mely suhanó.
Ha te játék, én a szered,
működésem jól ismered.
Ha te tenisz, én a könyök,
szíved falán könyökölök.
Ha te kotta, én a dallam,
halálomig dúdol ajkam.
Ha te lámpa, én a fénye,
ráfolyok az éjsötétre.

9 hónap 11 komment

Nőnek a cseppkövek, lassul az árnyék,
alkonyi csendem csipke fehér,
jéghideg éjeken meghal a szándék,
rőt avarágyon ágyaz a tél.

9 hónap 14 komment

Kopnak az álmaim, látod öregszem,
őszül a táj is, ha csurran a fény,
futnak az évek, hiába kötekszem,
egyre sötétebb a mogorva éj.

Szirmukat ejtik a nyári virágok,
halnak a rózsák, ha csókol a dér,
riadtan nézem e fagyos világot,
s bőrömön érzem, hogy vackol a tél.

10 hónap 14 komment

Lusta, lomha már az árnyék,
nyújtózik az udvaron,
őszi napfény égajándék-
szétfolyik a házfalon.

Gyöngyházfényű pókvitorlát
hintáztat a kajla szél,
elérve a templomtornyát-
őszt harangoz, s útra kél.

Aranyhajú fűzfaágat
némán ringat, nézd a tó,
nádra száradt már a bánat,
s elnémult az altató.

Vaskó Ági Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.
Minden szerző, aki önállóan is beengedheti a saját beküldött írását, de kérheti a javítást is!