Ha te virág, én a harmat, ki csókjával betakargat. Ha te író, én a papír, minden betűd rajtam zafír. Ha te hegy vagy, én a szellő, titkos csókot lopó felhő. Ha óra vagy, s nagymutató, én az idő, mely suhanó. [… Tovább]
Nőnek a cseppkövek, lassul az árnyék, alkonyi csendem csipke fehér, jéghideg éjeken meghal a szándék, rőt avarágyon ágyaz a tél.
Kopnak az álmaim, látod öregszem, őszül a táj is, ha csurran a fény, futnak az évek, hiába kötekszem, egyre sötétebb a mogorva éj. Szirmukat ejtik a nyári virágok, halnak a rózsák, ha csókol a dér, riadtan nézem e fagyos világot, [… Tovább]
Lusta, lomha már az árnyék, nyújtózik az udvaron, őszi napfény égajándék- szétfolyik a házfalon. Gyöngyházfényű pókvitorlát hintáztat a kajla szél, elérve a templomtornyát- őszt harangoz, s útra kél. Aranyhajú fűzfaágat némán ringat, nézd a tó, nádra száradt már a bánat, [… Tovább]
csönd vagy bennem fájó árnyék vesztett remény kihűlt ágyék rút valóság fáradt napfény éji álmot gyötrő agyrém csönd vagy bennem hűvös páfrány könnyáztatta sírkőmárvány
Oly gyorsan jött, alig kaptam észbe, lángsörényű szellőparipán, bodros felhőt firkantott az égre- s meleg lett a horgolt kardigán. Huncut fénnyel virágszirmot bontott, telt bibékkel varázsolt vigaszt, hárs illattal éhes méhrajt vonzott- s bársonycsókká feslett a pipacs.
Január: Jajdul a jambus, jelenem jégben, Február: fagyos fohászom fáradt fehérben. Március: Meztelen malaszt, morzsányi mámor, Április: áldott álomnak ágyaz az Ámor. Május: Mosolygó májfa’ mézharmatcseppben, Június: jókedvű jövőm, s jómagam jegyben. Július: [… Tovább]
Kertek alján tündetavasz lépked, lábnyomában ledér krókuszok ringatják a sárgát, lilát, kéket, s élvezik, hogy virág Vénuszok. Félszeg rüggyel nyújtózik a barka, bolyhosodnak a kis pamacsok, szerelemről cserreg a vén szarka, nevetnek rajt veréb kamaszok. Sarjadó fű kék ibolyát bújtat, [… Tovább]
Kép: Saját szénrajz csönd vagyok ma – holt levélenhalált villantó kés élenkórházi ágy gyűrt cihájánhaldoklónak retináján csönd vagyok magyáva féreglám még csöndemtől is félek
Saját fotó: Tényő Takaros kis ház volt hatvan éve,vakított az oltott mészköténye,fal tövében sárgalléros pócikkérkedett, hogy fénnyel takaródzik,s ha húsvétra fakult pirosabbja,szorgos kéz meszelte csinosabbra.Tündértánctól ragyogott az ablak,horgolt függöny rojtjai csillantak,s mikor jött a csendes léptű éjjel,mennybolt mesélt, ezer csillagképpel. [… Tovább]
