Ma egy kicsit másként kelt fel a nap, álmosan rázta fényeit a barna gömbre, a felhők sem torlódtak össze az ég szélén, csak keringtek a hegyek közt, kapaszkodva a kénszagú ködben. A hajnalmadár hangtalan gubbasztott a csupasz lombú vén [… Tovább]
Kővé dermedt könnyek húzzák zsebeim. Mögöttem göröngyös utak, Előttem északi fény? Ugyan! Szentjánosbogár. Tán mérgező. Ne legyen vége a nyárnak! Szám bekötve. Magamnak sikoltok, némán. Ki figyelne rám?
Az írás megmarad, mondják. Mégsem veti papírra mindenki:mit szeretne…inkább azonnal vet rá spongyát… Mégis hisszük, hogy magunk tovább visszük mással: ha nem az írással. Vers helyett kacagás,egy ?szinte vallomás, mit még nem hallott más, egy titok: Varázslat… Benne [… Tovább]
* Először azt gondolta, hogy csak az esős borongós idő miatt néz ki ez az iroda olyan zordnak. Valahogy így képzelte el magának a börtöncellákat, de rá kellet jönnie, hogy nem az időjárás az oka a szomorú [… Tovább]
… hajnalodban ott voltam ujjad alatt nem láttam szemed hallgattalak figyeltem néma szád nem súgtad csak adtad szereteted
A házban fegyvert találtak. Tudják, hogy ez mit jelent? Tudják, mekkora veszélyt jelent ez mindannyiunkra nézve? Ilyenért már végeztek ki embert! Az els? és a harmadik emelet Kár, hogy általában van iskola. Az ember már várja a szeptembert, de [… Tovább]
Gábor kilépett a kapun és fázósan összehúzta magán a felölt?jét. Nyirkos hideg csapta meg az arcát, talán szemerkélt is az es?, vagy csak a köd szórta tele az álmos reggelt. Nem volt rossz a kedve, de most mégsem akart találkozni [… Tovább]
A takaróm alatt bolyongtam vakon, és nem láttalak, pedig minden résben, az éppen beleill? alakodat, vagy annak lenyomatát véltem felfedezni. Még koponyát is lékeltem, hátha megtalálom a bontott burkok maradékai között az értelmem, ami ismeretlen behatások között is [… Tovább]
Nem tudom miért… Repülhet a madár, Miért zöld a fű, Sárga a napsugár, Dalol a pacsirta, Ha szűz faágra száll, Fúj a szél arcomba Mindig, meg nem áll, Nem tudhatom… Meg nem fejtem, De a kérdés most Itt [… Tovább]
… Fekete égbolt Csillagporos álmaink Valóra váltak Hajnalcsillag-fény Hajadban rátaláltam Csodás ébredés Harmatcseppes szád Szivárvány híd íveken Hozzám érkezel
Mert megosztjuk bánatunk és örömünk, És enyém minden drága gondolatod; Kürtt?l és csatazajtól meg nem rettenünk, Hiszââ?¬â?¢ tudjuk: álmaink igaz jóslatok, Mert megosztjuk bánatunk és örömünk, És enyém minden drága gondolatod;Kürtt?l és csatazajtól meg nem rettenünk, Hisz’ [… Tovább]
Néha nehéz megmaradni jónak, igaznak…* Erdők, mezők, füveskertek varázslatok, segítsetek túlélni a holnapot, maradjak, ki most vagyok, s aki lenni akarok. Ne is hulljon könnyem. a nehéz időkben, ne keressek támaszt, segíthessek másnak. Erdők, mezők, füveskertek, varázslatok Segíthetek? [… Tovább]
Estem én már szilvafáról, elpudvásult száraz ágról; estem én már kerékpárral, lánc darálta b? gatyával; estem én már szerelembe, s t?le ?zve kerevetre; estem én már sötét esten, kancsó bortól ernyedetten; estem én már pofacsontra: n?i ügy volt, [… Tovább]
károgó varjak tél kertjébe belemarnak inteném én ?ket csendre ráhullnak lomhán a kerevetre rendületlen vájnak vájnak szemtelen világunkra hágnak szenvtelen alattuk foszlik a kárpit szege sem számít torkán akad a károgónak és tél szakad “bár a szekér halad” látom egy sima egy fordított csattogják a hupák hepékre zuhanva bután t?be f?zve kuncog a lármát f?z? nyüveket ?z? sztaniolban zokogó [… Tovább]
A hatvanötödik sakkmezőben A TEGNAPELŐTTRŐL SZERETETTEL…* A HATVANÖTÖDIK SAKKMEZŐ Ópapa olyan volt, mint ahogy egy nagyapát szoktunk elképzelni, csak magasabb, erősebb, és egész lényéből sütött a mogorvaság. Alig virradt, amikor Rufusszal fellihegtünk a présházhoz. Rögtön az ajtó utáni [… Tovább]
Ami kiböki az ember szemét, az észrevehetetlen, olyan mint valamit “mély megrendeléssel” tudatni. Ezt a nagy Mezei Lali mondta a Sztalin haláláról, én is nevettem, mint hozzáért?, de azt mondták, ehhez én hülye vagyok, azon nevessek, amit értek. Foci vagy [… Tovább]
Szeretlek… Rég írtam le e szót, s most is csak félszegen, bár sokszor kimondom, amint rengetegen rutinból megtesszük, vagy a kéj hevében váratlan kisiklik bensőnkből a gyönyör angyali sóhaja. Nyárutó volt, a boltok zöme zárva, a kertmoziban [… Tovább]
(meghallgatom, 1. változat) (meghallgatom, 2. változat) A csiga-biga álma Azt álmodtam lenn a fűben, csillaglányok közt repültem. Azt álmodtam, volt két lábam. Táncoltam a csigabálban. Azt álmodtam, volt két kezem. Festettem a fellegeken. Felébredtem [… Tovább]
Az élet furcsa játék: Misztikum! Rummal meglocsolt gesztenye. Rajta hab, kiverve-kikeverve, benne bábuk rángatva dróton, bennük érzelmek, álmok, hogy adózzon a rángatott a rángatásért. Az élet furcsa játék: Pár pofon! Polcokon poros, elt?nt párnahit, csalit, hogy elbújj leselked?t?l. [… Tovább]
Gyönyör? lány ez a Vali, és azt hiszem, hogy szeret engem. Bár van barátja, és azzal úgy csókolóznak a folyóson, mintha fizetnének ezért, de azt hiszem, hogy Vali mégis engem szeret. Ezt a véleményemet arra alapozom, hogy órákon állandóan [… Tovább]
Mélyen a szemébe nézett. Vidám kék volt, akár a felh?tlen nyári ég a végtelen napraforgótábla felett. De látta már vihar el?tti haragosszürkének és elötétülni is a gy?lölett?l. A mostanit, ezt a bölcsen der?set szerette a legjobban. Nyugalmat [… Tovább]
* Ez a kis „kellemetlenség” a kilencvenes évek legelején történt meg. Még jócskán éltek az „átkos” beidegződések. Állítólag nem maradt róla akta, de ki tudja. Még kicsi volt a gyerek, és éltek a nagyszülők. Miután megtörtént a [… Tovább]
“… nemzetsége nevén szólíts valamennyi leventét,// mindegyiket dícsérd, lelkedből űzd el…” (Homérosz)* Hosszúra nyúlt árnyékunkkal a hátunk mögött igyekezett a karaván távoli célja felé. A nagy folyón széles dereglyéken keltünk át, jobb felől a tenger, bal felől a [… Tovább]
Iriggyé sárgultak reggel a levelek, fészkén a gólyát hiába keresed. Afrika felé tart, félúton, szegény, ökörnyál szárnyal a tollpihe helyén.
Alig fél éve még lázasan vártam rád, lavinában háltam, párnám alját parázs égette sebesre. Nyugodni nem hagyott. Álmodtam egy napot. * Száz szukaugatás keltett fel a minap, arcomra pernye szállt, perzselt a lángiszap. Jet-fokozatokon forrt a lávaleves, füstölgött a vulkán, [… Tovább]
Joseph Mary Plunkett jószerével ismeretlen a magyar olvasók előtt, noha számos, kitűnő ír költőt, írót ismerhetünk, Plunkett – méltatlanul – háttérbe szorult, bár költészete, és rövid, ám tartalmas élete feltétlen figyelmet érdemel. Joseph Mary Plunkett jószerével ismeretlen [… Tovább]
Hihetetlen, de való… – Az idén a tengerre megyünk szabira! – jelentette be Apu, várva a hatást. No, az nem is maradt el, mert lett akkora üdvrivalgás, hogy a földszinti szomszéd is meghallotta, nemcsak az alattuk lev?. Hogy a [… Tovább]
Mindig valami mállik. Tapéta alatt a salétrom – mondják – de én tudom, hogy ott van az a folt, ahol az eltávozottak gyakorolják az átjárást. Vágtázó vonat egyikb?l a másikba. Pereg a vakolat, az id?, az ujjam [… Tovább]
Tegnap megálmodtalak. – Épp’ reményt koldultam kies utak kereszteződésében, egyszer csak megjelentél. Belém hatolt fényed melege, villantál, s itt borult a rend. Fekete tükrében illegett a csend. A szomjas idő ébresztett, cserepes ajka rám rivallt …így dúdolt fájó búcsút, [… Tovább]
FÜSTSZOBRÁSZ Csak es? csepeg, gy?lnek a könnyek, ágon, barnul hullt levél, mindent és minden áron fel akar falni az ?szutó. Csak falak adnak ma támaszt, hideg, amit a kályha áraszt, fehér folt maradt kép helyén, gondolkodhat életén, [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!