Hónap: 2008 szeptember

  Ma egy kicsit másként kelt fel a nap, álmosan rázta fényeit a barna gömbre, a felhők sem torlódtak össze az ég szélén, csak keringtek a hegyek közt, kapaszkodva a kénszagú ködben. A hajnalmadár hangtalan gubbasztott a csupasz lombú vén [… Tovább]

Kővé dermedt könnyek húzzák zsebeim. Mögöttem göröngyös utak, Előttem északi fény? Ugyan! Szentjánosbogár. Tán mérgező. Ne legyen vége a nyárnak! Szám bekötve. Magamnak sikoltok, némán. Ki figyelne rám?

    Az írás megmarad, mondják. Mégsem veti papírra mindenki:mit szeretne…inkább azonnal vet rá spongyát… Mégis hisszük, hogy magunk tovább visszük mással: ha nem az írással. Vers helyett kacagás,egy ?szinte vallomás, mit még nem hallott más, egy titok: Varázslat… Benne [… Tovább]

…     hajnalodban ott voltam ujjad alatt nem láttam szemed hallgattalak figyeltem néma szád nem súgtad csak adtad szereteted

    A takaróm alatt bolyongtam vakon, és nem láttalak, pedig minden résben, az éppen beleill? alakodat, vagy annak lenyomatát véltem felfedezni. Még koponyát is lékeltem, hátha megtalálom a bontott burkok maradékai között az értelmem, ami ismeretlen behatások között is [… Tovább]

…       Fekete égbolt Csillagporos álmaink Valóra váltak   Hajnalcsillag-fény Hajadban rátaláltam Csodás ébredés   Harmatcseppes szád Szivárvány híd íveken Hozzám érkezel        

Néha nehéz megmaradni jónak, igaznak…*     Erdők, mezők, füveskertek varázslatok, segítsetek túlélni a holnapot, maradjak, ki most vagyok, s aki lenni akarok. Ne is hulljon könnyem. a nehéz időkben, ne keressek támaszt, segíthessek másnak. Erdők, mezők, füveskertek, varázslatok Segíthetek? [… Tovább]

    Az élet furcsa játék: Misztikum! Rummal meglocsolt gesztenye. Rajta hab, kiverve-kikeverve, benne bábuk rángatva dróton, bennük érzelmek, álmok, hogy adózzon a rángatott a rángatásért. Az élet furcsa játék: Pár pofon! Polcokon poros, elt?nt párnahit, csalit, hogy elbújj leselked?t?l. [… Tovább]

Alig fél éve még lázasan vártam rád, lavinában háltam, párnám alját parázs égette sebesre. Nyugodni nem hagyott. Álmodtam egy napot. * Száz szukaugatás keltett fel a minap, arcomra pernye szállt, perzselt a lángiszap. Jet-fokozatokon forrt a lávaleves, füstölgött a vulkán, [… Tovább]

      Mindig valami mállik. Tapéta alatt a salétrom – mondják – de én tudom, hogy ott van az a folt, ahol az eltávozottak gyakorolják az átjárást. Vágtázó vonat egyikb?l a másikba. Pereg a vakolat, az id?, az ujjam [… Tovább]

  Tegnap megálmodtalak. – Épp’ reményt koldultam  kies utak kereszteződésében, egyszer csak megjelentél. Belém hatolt fényed melege, villantál, s itt borult a rend. Fekete tükrében illegett a csend. A szomjas idő ébresztett, cserepes ajka rám rivallt …így dúdolt fájó búcsút, [… Tovább]

FÜSTSZOBRÁSZ     Csak es? csepeg, gy?lnek a könnyek, ágon, barnul hullt levél, mindent és minden áron fel akar falni az ?szutó.   Csak falak adnak ma támaszt, hideg, amit a kályha áraszt, fehér folt maradt kép helyén, gondolkodhat életén, [… Tovább]