bökvers
ne add el
a karácsonyfa díszeket
és ne a régi ízeket
ha ficánkol még nyelved hegyén
az a kapros lepény
és engedd a hajnalt is izzani
szedje csak
szedje
fikarcokra szét az éjt
dúlja fel csillagok nyugalmát
már mit sem ér
és
egylényeg?ségem
azt se zavard
egy vagyok a patakkal
azzal a ?si szilajjal
a kacagányos paraszttal
ha áll határon réveteg
meg ne zavard
jottái az égnek feszülnek
b?sz akarattal
a homo hunionból
kopjafányit sem
nem engedünk
forralt tejben áztatom
kiflim végét
mélán
