Lucskai Vincze : Homo hunion

bökvers

 ne add el  
 a karácsonyfa díszeket  
  és ne a régi ízeket
  ha ficánkol még nyelved hegyén
  az a kapros lepény

 és engedd a hajnalt is izzani   
  szedje csak
  szedje 
 fikarcokra szét az éjt 
 dúlja fel csillagok nyugalmát 
  már mit sem ér

  és
  egylényeg?ségem
 azt se zavard 
 egy vagyok a patakkal 
 azzal a ?si szilajjal 
 a kacagányos paraszttal 
 ha áll határon réveteg 
  meg ne zavard

 jottái  az égnek feszülnek 
 b?sz akarattal 
   
  a homo hunionból
  kopjafányit sem

 nem engedünk 

 forralt tejben áztatom 
 kiflim végét   
  mélán

Legutóbbi módosítás: 2008.09.25. @ 14:04 :: Lucskai Vincze
Szerző Lucskai Vincze 200 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...