Vers

A nagy árnyék órája

Lenkei Zoltán grafikája       Testem a máglyán     Csóvába lobog a lélek, kínálja füstjét az égnek.   Füstöl az élet, füstje száll, benne a halott lángra vár.   Forgácsom szelíd ropogás, valami furcsa susogás.   Sziszeg a [… Tovább]

Vers

Viharban

Örvény kavarog bennem,magával ránt, ha nem vigyázok. Fülemben szirének ülnek, kísértenek csábos dalukkal. Árbóchoz köttetem magam,más nem segít. Nem óhajtok disznóvá válni,az út folytatódjéknélkülem!

Kisregény

De fenyő (1. rész)

(I. rész) Kisregény 1956-ról a társbérletes ház egyik gyermekének szemével. Még a hazugságok is igazak.   De fenyő (kisregény)     Ámen A II. emelet 9. Kés? tavasz Preludium Vigyázni Kora nyár Nene Ella néni Kora ?sz Miska bácsi Régebbi [… Tovább]

Vers

Csak egy perc

  Csak egy perc, ennyit várj még, addig agyamba vakuzlak, eltemetlek porszagú emlékek közé, a perc őrzi majd az éveket, csak ennyit várj mielőtt elküldelek!      

Novella

Botos angyal

El?ször ki akartam kerülni. Ã?Å¡gy véltem, kár lenne megzavarni. Jól elbíbel?dnek egymással: hajlott kora és egyenes botja; de olyan kihívóan szerencsétlennek t?nt, hogy megszólítottam:       Botos angyal   Úgy emlékszem, fölfelé találkoztunk. A Kende utcai ház igen régi, [… Tovább]

vegyes

Akárkinek…

  Szívem beteg, fáradt már… Csak telnek a hetek, elmúlt a nyár. Lassan felemészt a bánat, a szeretet mit érzek irántad, elhalványul… Nem érzem a kezed… Olyan hideg van. Bár tudnám, hogyan szeretlek, zavarban vagyok. Barátságunk a világnak tény. Leszünk- [… Tovább]

Média

Kaput vájnék

kopjafavers      (meghallgatom)     kaput vájnék ódon falon fény után kutatva rálátni zord világra viselem kevély megvetéssel mint buggyant ráolvasást s ha majd felgyújtom a várost fényében hogy lássam sikátora mélyét s hamujába rójam kusza jeleim hát légy tanúm [… Tovább]

Vers

Profán litánia

Saját fotó     Csöndek Csöndje, csönd világa! Zöld erd?k hímes virága, hegyek völgyek szép csodája, kincsek kincse, garmadája. Csillagfények csillogása, csönd-zenék csönd-orgonája, békesség litániája, nyugalom varázspalástja. Értelmünk teremt? csöndje, gondolatok csönd-gyümölcse, szíveinknek él? fája, annak is az életága, csönd-virágok [… Tovább]

Vers

Átutazó

        Semmib?l jöttem, haladok a végtelen felé. Átutazó vagyok, lelkem testruhát kapott a vágtató id?ben. Lassan múlik az anyag, élet mocskától foszlik, szakad. Elhagyom régi öltözetem. Képmutatás, harag, fájdalom nélkül, suhanva szárnyalok, a matériáról álmodom, mert vágyom [… Tovább]

Kisregény

életre való (1973) – IV. /2.

IV. Hogy vannak, honvédek? (szabadok leszünk) – 2. A kisregény befejez? részlete.   Több mint öt tucat ?rséget sóztak rám. A meditáció közép-kelet-európai válfaját. Amikor az ember odabenn elmélkedik, felidézi téli verssorait, amelyeket roppant szépnek talál, olyasfélét, mint „és a [… Tovább]

Vers

szánalmas töredék

azok a frusztrált hormonokmár megint áttolakodtak rajtamvalaki lekapcsoltmiközben rád gondoltamazóta egyetlen türelmetlencsoszogás a szerelem (…) legalább ma reggel engedd hogy két percig azt higgyem nélküled is lehetekpontosan akkora mint tegnap

Vers

Testamentum

  Vérrel írokúj testamentumot,hogy lásd végre:körötted nincs más, csakszenny és mocsok.Pokolra születsz,konc után kapva csúszola porban,s ha gazdád beléd rúgvonyítva ugrasz el.Gyáva vagy!Uradnak fogadtad a nemtelent,gerincedért rablánc a juss! Véreddel írok új testamentumot,megérted-e?