Németh Tibor : A nagy árnyék órája

Lenkei Zoltán grafikája

 

 

 

Testem a máglyán

 

 

Csóvába lobog a lélek,

kínálja füstjét az égnek.

 

Füstöl az élet, füstje száll,

benne a halott lángra vár.

 

Forgácsom szelíd ropogás,

valami furcsa susogás.

 

Sziszeg a fa, míg rönkje nyög,

koporsóm hangja nyöszörög.

 

Én égek ott, mert t?z vagyok,

saját fényemben táncolok.

 

Minden szikrában úgy futok,

mint ?szi égr?l csillagok.

 

Hamvad a testem, hol éltem,

s napi formát keresgéltem…

 

Ha majd kihunyni kész a láng,

kifakult lesz a régi gyász.

 

Fájdalom könnye mossa át,

szárnyas fehérre hamuját.

 

 

 

 

Fekete madár

– fiam emlékére –

 

Deres üvegen át,

homályban úszkálnak kint a szemközti fák.

A keretek között varjú-sereg billeg,

…sok fekete madár.

 

Az egyik itt maradt, leült a körtefán,

halott ágbokrában ki tudja, mire vár?

 

Ily fekete madár most az én lelkem is.

Egyedül didereg itt a félhomályban,

szétszórt emlékek közt bogarász, keresget.

 

Életem és szobám üresen maradtak

dermedtség lopózott helyedre egyedül,

s az erek fonalán szívemet keresi.

 

Fáj, mert rég befagytak már torkom kútjában

a vágyódó szavak és a gondolatok,

– kis bioáramok – alig karikáznak

innen már messzire.

 

Tárgyak és bútorok kifosztott magánya

telepedett mellém, – mintha ez szeretne!

A szekrényajtók is hiába tárt karok,

tegnapi életünk megszökött teveled.

 

 

 

 

 

 

 

MÉRT SIETTÉL FIAM?!

 

Téli égbolt és telihold,

egy gyilkos éjszakának volt

el?jele.

 

Mégis futott, reflektorok,

fékek között, a haláltól

megölelve.

 

Sárban, vérben megfürdetve

mivé lettél, mások b?nét

eltemetve.

 

VÁNDORLÁS

 

Szekérre ült minden gondom,

felrakott egy életet,

nem fértem fel, így a lelkem

csak mellette lépeget.

 

Hosszú az út, lassan megyünk,

korhadt fejfák el?ttünk,

feketéb?l hómez?be

úszó hegyláb felettünk.

 

Te már ott vagy, fentr?l nézed,

hogy az utunk véget ér,

mindegyikünk gödröt keres,

s jön a sok-sok új szekér.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2008.09.26. @ 22:44 :: Németh Tibor

Szerző Németh Tibor 0 Írás
Szó, ami szó... Sorsom összegyűjtött mindent, amivel hírbehozató vagyok. Szorgalmas élet- és írópályát mondhatok magaménak. Iskoláimat Miskolcon kezdtem és középfokon, a Földes Ferenc gimnáziumban fejeztem be. Diplomáimat Budapesten és Debrecenben érdemeltem ki. A szociológus, majd lap- és képszerkesztői (újságírói) után, népművelői diplomát is szereztem. Életem javát Diósgyőrött éltem és dolgoztam le. Voltam villanyszerelő szakmunkás a Kohászatban, a KISZ-ben mozgalmi munkatárs, később felelős szerkesztője a Diósgyőri Munkás hetilapnak, igazgattam a Vasas Művelődési Központot, majd nyugdíjazásomig irányítottam az LKM által alapított kulturális kft-t is. Intenzívebben csupán az elmúlt húsz évben foglalkozom szépírással, de regények, novellák, versek hagyják el alkotóműhelyemet. Korábban megjelent műveimet a Rím Könyvkiadó gondozta. Napjainkban MAIT kiadásban jelennek meg. Munkálkodásom során rendre kerestem azokat az irodalmi alkotókat, akik hozzám hasonlóan gondolkodtak. Évekig tagja voltam a Váci Mihály Irodalmi Körnek, a Hegyaljai Alkotók Társulásának és a Miskolci Városszépítő Egyesületnek. Számos antológia szerkesztője és szerzője voltam. Folyamatos résztvevője vagyok az Irodalmi Rádió adásainak, és évek óta publikálok a kanadai Kaláka c. magyarnyelvű, szépirodalmi folyóiratban. Tíz évig À“ az alapítástól a megszűnéséig - elnöke voltam a JEL-KÉP Irodalmi és Társművészeti Egyesületnek. 2007-ben Miskolc mj. Város irodalmi ösztöndíjasa voltam.