Lucskai Vincze : Z?r-zavar

 károgó varjak  
  tél kertjébe belemarnak 
 inteném én ?ket csendre   
  ráhullnak lomhán a kerevetre 
 rendületlen  
  vájnak 
  vájnak 
 szemtelen világunkra hágnak  
  szenvtelen 
 alattuk foszlik a kárpit  
 szege sem számít  
 torkán akad a károgónak  
 és tél szakad  
  “bár a szekér halad” 
  látom
 egy sima egy fordított  
 csattogják a hupák 
 hepékre zuhanva  
  bután
 t?be f?zve kuncog 
 a lármát f?z? 
 nyüveket ?z? 
 sztaniolban zokogó szó 
  a kábító
  az ámító
 és a kendermagos  
 noha azt elcsente rég 
 a pödrött bajszú 
  zömök 
tyúktolvaj 

Legutóbbi módosítás: 2008.09.29. @ 12:58 :: Lucskai Vincze
Szerző Lucskai Vincze 200 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...