Estem én már szilvafáról,
elpudvásult száraz ágról;
estem én már kerékpárral,
lánc darálta b? gatyával;
estem én már szerelembe,
s t?le ?zve kerevetre;
estem én már sötét esten,
kancsó bortól ernyedetten;
estem én már pofacsontra:
n?i ügy volt, haj, de ronda!
Estem én már annyit, kérem,
Es?embert utolérem.
Egy dologba nem estem még,
abba viszont h?n szeretnék!
Csak nem tudom, hova álljak,
beléesni hogy próbáljak;
mégis miképp, s merre menjek,
higgyek tán a véletlennek,
vagy botoljak földi rögbe,
s essek belé, mint gödörbe,
tán ahogy a szerelem n?,
szempillantás elegend??
S fog-e fájni, mint a többi,
testet-lelket ez is gyötri?
No meg aztán azt is félem:
nincsen hozzá képességem.
Mit bánom én, van vagy nincsen,
egyszer adná meg az Isten!
Csak ?tudja, mit megtennék…
átvirrasztanám az estét:
gondolkodóba ha esnék!
Mert hogyha én olyat bírnék:
ilyen költeményt nem írnék!
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:00 :: barnaleslie
