barnaleslie
Vezetéknév
barnaleslie
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.
15 év ezelőtt 7hozzászólás

 

Kedves ember volt a juhász,

s szokatlanul tájékozott,

vonzotta a magvas tudás:

vaskos könyveket lapozott.

 

Nyáját amint legeltette,

egy fa tövében üddögélt,

s nagy bajuszát sedergetve

csak olvasott és nem beszélt.

 

Kívüle másról nem tudok,

akire illenék a szó,

mely írók tollából buzog,

s ekképp szól: nyájas olvasó.

 

15 év ezelőtt 6hozzászólás

A legel? kies csücskiben

egy girhes ló legel sebtiben,

foga közt zabnak szól rekviem,

tort ül a gyomra, majd megpihen.

 

Villámlás cikkan az ég tövén,

ékk? a borúnak köldökén;

fellegek sötétl?, dús ölén,

zivatart nemzett a bús födém.

 

A megriadt lónak h?lt helye,

cserjésre szitál az ég leve,

versemnek sommája, mérlege:

megbokrosodott a vén gebe.

15 év ezelőtt 27hozzászólás

 

Az oroszlán megunta sörényét,
üstökén a fenséges kazlat;
és különben is: agyára ment már
a dagályos királyi maszlag.

Méla ejt?zését hátrahagyva,
pénztárcáját magához vette,
s a hatos villamos megállóját
sürg?sen megközelítette.

A Szahara téri megállónál
(a hatos vonal ennyit b?vült)
türelmetlen várakozásában
pestiesen néhányat b?dült.

S amint a villamos lefékezett,
könnyedén felszökkent a nagyvad,
lendületével zavarát keltve
egy leszálló madárcsapatnak.

Egy csúszómászó alattvalója
rögvest hellyel kínálta ?t,
ám egy bolha gyorsabban fölpattant:
froclizva a mérges sziszeg?t.

Tehát az oroszlán, ül?helyén,
melyen ugyan nem fért, csak félig,
viszonylag kényelmesen utazott
egész a Blaha Lujza térig.

Onnantól gyalog folytatta útját
a Nagykörúton bandukolva,
hízelked? városi rokonok
nyávogó hadába botolva.

Egy szokványos gyalogátkel?nél
arcára fészkelt a döbbenet,
amint az úttesten kiterülve
egy eltiport zebrát észrevett.

Elh?lve nézte, hogy a sok gyalog
mily közönnyel sétál a testen:
nem hitte volna, hogy a zebrának
ily mostoha sorsa van Pesten.

Elszomorodva lépkedett tova,
mire végre elérte célját:
egy hajtalankodó üzemegység
portáljának csillám acélját.

A kirakat üvegpalástján
a benti ténykedés ékei:
frizurában megreformált népek
legjobban sikerült képei.

Nézi az oroszlán, nézi, nézi,
kíváncsi szemét merengeti,
s azon t?n?dik: divatot vált-e
új sérójától Serengeti…?!

Ám mélájából kizökkenti ?t
az ajtón kilép? birkapár,
punkosra gyalultatták a bongyort,
a dauert egyik se bírta már.

E vakmer? váltásból merítve,
er?t vesz magán az oroszlán,
s a metamorfózis hátszelével
az üzlethelyiségbe poroszkál.

A fodrász hajbókja földig ér?,
ebben feltétlen verhetetlen,
hiszen a bóknak ezt a válfaját
?k gyakorolják ernyedetlen.

A nemes kuncsaftot nem váratja,
legjobb székébe készteti,
s biztosítja, hogy óhaja szerint:
ó-haját apróra szétnyesi.

Hátul stuccolva, fölül rövidre
kéri az el?kel? vendég,
s, hogy ne kuszálja Szahara szele,
kér rá egy nagy tubusnyi kencét.

Hajnyíró bürrög, csattog az olló,
a mester b? terményt takarít,
s, hogy a nagyját mielébb arassa,
gépével nagyokat kanyarít.

Fölös sörény rakódik a porba,
oroszlánrész már az aljzaton,
e perct?l csak finomít a maestro:
zsengéket kurtít a hajzaton.

Lassan-lassan kialakulóban
a készül? kompozíció,
s a tükörnek fancsali foncsora
jelzi, hogy ez nem csak fikció.

A növekv? fenéknyomástól -é,
vagy a tükört?l megvezetve,
morgolódni kezdett az oroszlán,
csupasz fejb?rig megnyesetve.

Szemöldje bogoncát összerántva,
nemtetsz? bömbölést hallatott,
kirázva fodrásza alkarjából
ollót, s a kurtító hajlamot.

S amint b?szen nézegette magát,
fújtatva, hörögve-morogva,
furcsa mód, a bátorkodó virtust
borbélya inába sorozta.

Frizuja s az elképzelés között
tehet?s átfedés vélhet?,
csakhogy az alkotó érlökése
ett?l még cseppet sem mérhet?.

Enyhe szaharai akcentussal
– a dominanciát jelezve -,
a hajszobrász életpályájának
végét a közelbe helyezte.

Aztán kissé enyhültebben szólott:
Ã?? e jöv?kép semmissé válhat,
ha rögvest rehabilitálja
szecskává aprított boglyámat!Ã??

A fodrász csak áll, s pityerg? ajka
halomba rakja a hüpp -öket:
Ã?? hát kérem – rebegi elhalón –
ezt visszarakni már nem lehet.

Nincs oly borbély, ki ily nyesedékb?l
épkézláb frizurát bel?jön,
sajnálom, de végig kell várja, hogy
sörénye belülr?l kin?jön.Ã??

Ã??Belülr?l -morzsol a szón a nagyvad-,
jó!Ã??S, hogy máskor el ne véthesse,
hajszobrászát hamm bekapja, s kérve
kéri: Ã?? maga bentr?l késztesse!Ã??

 

 

 

15 év ezelőtt 24hozzászólás

Sétál a sün nyári esten,

általsétál az úttesten,

s amint átér a túlpartra,

becammog egy füves parkba.

 

Amott ballag nézelődve,

meg-megállva, eltűnődve,

s miközben így szemlélődik:

hátrahőköl, s meglepődik.

 

Mert olyat lát, de olyat ám,

hogy sün olyat még soha tán:

gömbkaktusz ül cserép földben,

s a cserépen díszcsík körben.

 

Ámul a sün kerek szemmel,

megmozdulni sem igen mer;

meghatódik, könnye csorog,

s ellágyultan emígy szipog:

 

Ki lehet e dicső rokon,

kit ily díszes talapzaton

hagytak meg az utókornak…,

s megfaragták őt szobornak?!

15 év ezelőtt 16hozzászólás

Azt hiszem, hogy ez a téma

rövid pár sort megér:

ki mondja meg, hogy a zebra

fekete vagy fehér?

 

Melyik is a csíkja vajon,

egyik vagy a másik,

s milyen is az alapszíne,

ha csíkja leázik?

 

Én azt mondom, hogy a zebra

bizonyosan fehér,

csak a csíkjai feketék,

mégpediglen ezért:

 

Ha a csíkja volna fehér,

s fekete a teste,

csíkjai ha leáznának,

hogy láthatnánk este…?

 

15 év ezelőtt 4hozzászólás

 

 

Kockaházak n?nek ki a földb?l,

üvegpalástban betonfergeteg,

a Jó ízlés int a messzi ködb?l,

aztán aléltan tovább szendereg.

 

E szegletek büszke magvet?je

( kinek orra már régt?l nem szelel ),

kit filézett Brutus vad bök?je,

Caesar: a kockát ? vetette el.

 

 

15 év ezelőtt 10hozzászólás

 

 

Estem én már szilvafáról,

elpudvásult száraz ágról;

estem én már kerékpárral,

lánc darálta b? gatyával;

estem én már szerelembe,

s t?le ?zve kerevetre;

estem én már sötét esten,

kancsó bortól ernyedetten;

estem én már pofacsontra:

n?i ügy volt, haj, de ronda!

Estem én már annyit, kérem,

Es?embert utolérem.

 

Egy dologba nem estem még,

abba viszont h?n szeretnék!

Csak nem tudom, hova álljak,

beléesni hogy próbáljak;

mégis miképp, s merre menjek,

higgyek tán a véletlennek,

vagy botoljak földi rögbe,

s essek belé, mint gödörbe,

tán ahogy a szerelem n?,

szempillantás elegend??

S fog-e fájni, mint a többi,

testet-lelket ez is gyötri?

No meg aztán azt is félem:

nincsen hozzá képességem.

 

Mit bánom én, van vagy nincsen,

egyszer adná meg az Isten!

Csak ?tudja, mit megtennék…

átvirrasztanám az estét:

gondolkodóba ha esnék!

 

Mert hogyha én olyat bírnék:

ilyen költeményt nem írnék!

 

 

15 év ezelőtt 13hozzászólás

 

 

Lángra gyúlt a pók szerelme,

s épp egy légy lett vágya tárgya:

ez aztán a fajtalanság

legmarkánsabb netovábbja!

 

Egy légy körül legyeskedett,

holott fajtatiszta pók volt:

ez a hír a pókvilágban

szinte minden pókot sokkolt.

 

Állt a bál a pókcsaládban,

nem nyugodtak meg a ténybe,

hogy a gyerek, szégyenszemre,

belezúg egy zúgó légybe.

 

De ?t mindez nem zavarta,

csak a n?je érdekelte.

Sorstól kapott nagy keresztjét

egész könnyeden cipelte.

 

Légyottokra hívta legyét,

hisz legyeknél ez a módi;

egy légycsajnak nem is lehet

más módszerrel udvaróni:

 

Óh, drága légy, légy oly drága,

légyszi’ légy ott a légyotton!

Légy az enyém – így kérlelte -,

s ne anyádékkal légy otthon!

 

Szép szerelmét kitartóan

addig-addig ostromolta,

túlzás nélkül állíthatom,

hogy teljesen behálózta.

 

Bevonult hát a hálóba

kedvese, a drága n?cske,

s h? keresztes lovagjának

ott duruzsolt levetk?zve.

 

Tán nem is kell ecsetelnem,

ott ragadt a légy a póknál,

s fölösleges részletezni,

mi történt az els? csóknál…

barnaleslie még nem rendelkezik barátokkal.