Smelka Sándor : Ha egy n? igazán szeret…


 

Gyönyör? lány ez a Vali, és azt hiszem, hogy szeret engem. Bár van barátja, és azzal úgy csókolóznak a folyóson, mintha fizetnének ezért, de azt hiszem, hogy Vali mégis engem szeret. Ezt a véleményemet arra alapozom, hogy órákon állandóan engem figyel, de úgy ám, hogy majd felfal azzal a szép, gyönyör? szemével. Igaz, csak akkor néz rám, ha sziszegek neki, de ez a lényegen nem sokat változtat.

     Elhatároztam, hogy tisztázom vele a helyzetet. El?z? este elmentünk a haverokkal moziba. Ott láttam, hogy a Mel Gibson hogyan csinálja az ilyet. Gibson mélyen a szemébe nézett a cicababának, és se szó, se beszéd, hirtelen megcsókolta. Erre a csaj a karjaiba omlott.

     Ezt jó módszernek találtam, mert nem kell beszélni hozzá, és én egyébként se vagyok a szavak embere.

     Másnap tehát követtem Valit a lányvécébe, mert a Gibson is ott csinálta a dolgot. Vali éppen kezet mosott, én halk léptekkel mögé osontam, majd mikor megfordult szorosan átöleltem és megcsókoltam.

     Szerintem túll?ttem a célon, és túl jól sikerült a csók, mert Vali megvadult. El?ször is kiszabadította magát az ölelésemb?l, és akkora pofont kaptam t?le, hogy majd leszakadt a fejem, utána kirohant a vécéb?l. Arcomon este is látszott annak a gy?r?nek a nyoma, amit még Valinak l?tt a barátja az igalpusztai búcsún.

     Én a történtekb?l arra következtettem, hogy Vali borzasztóan szerelmes belém, de rendkívül szemérmes. Nem hibáztatom a pofonért, mert tudom, hogy egy szerelmes n? – még ha tizennégy éves is – a szerelemt?l sokszor nem tudja, hogy mit tesz. Az anyukám n?i magazinjaiban arról is olvastam, hogy a n?k nem mindig mondanak igent a férfinak. S?t, néha azt éreztetik, hogy utálják, közben pedig majd meghalnak a szerelemt?l. Ez azért van – az anyukám n?i magazinjai szerint – hogy a férfinak n?jön a libidója. Azt ugyan nem tudom, hogy mit jelent az a libidó, de valami nagyon jó dolog lehet.

     Tehát, Vali puszta szerelmi stratégiából vágott pofon és rohant el. Erre utal az is, hogy aznap egy szót se szólt hozzám. Éreztem, ahogy egyre szerelmesebb leszek belé, és hogy egyre n? a libidóm. Akármi is az… Lehet, hogy Vali is olvas valamilyen n?i magazint.

     Másnap, Vali barátn?i folyton engem bámultak. Gébics Józsi – a padtársam – szerint, amikor nem figyelek oda, akkor még vihognak is rajtam. Én ezt nem hittem el, mert egyrészt Gébics irigy a népszer?ségemre, másrészt ? még életében nem olvasott el egyetlen n?i magazint se, és így nem is tudhatja a n?i taktikákat.

     Vali bezzeg tudja a titkokat, és persze tudom én is.

     A következ? napokban levelekkel bombáztam, amikben kifejtettem, hogy tudom, hogy szeret, és a libidóm már kell?en magas, így megvallhatja szerelmét. Ezekre a levelekre el?ször nem is válaszolt (biztos szeméremb?l), csak szúrósan nézett rám – talán álcázásból… A hatodik órában kaptam t?le egy cetlit. „Kopj le, te kis hülye!!” – írta, de egy ilyen levelet nem szabad szó szerint venni, mert ezzel a n? csak az érzelmeit leplezi.

     Pár nap múlva arra lettem figyelmes, hogy Csabi – Vali barátja – mindig mérgesen néz rám, ha elmegy mellettem. Szerintem érzi, hogy a barátn?je szerelmes belém, és hogy ? hamarosan lapátra fog kerülni.

     Természetesen ezek után úgy gondoltam, hogy teljesen nyeregben vagyok Valinál, s végs? hadm?veletre szántam el magam, amiben Gébics is segített. Vettem egy nagy-nagy virágcsokrot, és elmentünk vele Vali házához, ahol én bebújtam egy közeli orgonabokorba. Gébics becsöngetett, erre kijött a szerelmem a kapuba.

     Szabadid?ruhát viselt és feszes pólót, amelyben minden egyes lépésnél megremegtek – korához képest – hatalmas mellei. Hosszú sz?ke hajával vidáman játszadozott a tavaszi szél, amely köztudottan még vizet is áraszt, ha úgy adódik… Én bent a bokorban megigézve figyeltem ?t, s büszke voltam rá, hogy ilyen szép lány szerelmes belém. Ahogy Vali rámosolygott Gébicsre, attól majd kifordultam a bokorból.

     Gébics azt mondta neki, hogy egy fiú küldte a csokrot. Vali erre a feje búbjáig elpirult, behunyt szemmel félrenézett, majd mosolyogni kezdett, és a szeme sarkából rásandított Gébicsre.

     – Csak nem Csabi küldte? – kérdezte angyali mosollyal az arcán.

     Ekkor jött el az én nagy pillanatom: Mel Gibson módra kiugrottam a bokorból… azaz kiugrottam volna, ha az egyik lábam nem akadt volna be egy ágba. Így azonban hasra esve érkeztem meg Vali szépséges lábai elé. Ez nagyon bejött nála, mert toporzékolni és visítozni kezdett:

     – Húzz a szemem el?l, te szerencsétlen kis hülye! Itt a nyavalyás virágod, és ne is lássalak többet, megérteted?!

     Ezzel a nyakam közé sózta a virágcsokrot.

     Hazafele határtalanul boldog voltam, hogy Vali ilyen szenvedélyesen szerelmes belém. Mert hát mivel is lehetne ezt a viselkedést magyarázni, hacsak nem azzal, hogy Vali a virágok láttán annyira zavarba jött, hogy ilyen szenvedélyes jelenet árán tudta csak leplezni valódi érzéseit irántam.

     Most pedig írok neki egy verset, mert az anyukám n?i magazinjai szerint a n?k szeretik a verseket. Lehet, hogy ronda lesz az írásom, mert darabig most csak a bal kezemet tudom használni. Tegnap ugyanis a fiúvécében Csabi és két karatés osztálytársa csaknem laposra vert engem, ami során eltört a jobb kezem.

     Megértem Csabit: biztos érzi a vesztét, és nagyon el lehet keseredve, hisz a vak is láthatja, hogy Vali engem szeret.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 12:47 :: Smelka Sándor
Szerző Smelka Sándor 33 Írás
A nevem Smelka Sándor, de gondolom, ezt már mindenki észrevette. Egy harmincéves, Németországba szakadt hazámfia vagyok. Egy idősotthonban dolgozom, a Feketeerdőben. (egyelőre mint ápolóÀ¦) Érettségi után szociális gondozó és szervező szakmát tanultam, s két évig dolgoztam egy pécsi alapítványnál sérültek között. (eztán indult a német karrierÀ¦) Fontos számomra a humor és a szórakoztatás À“ a ÀžhugyosjózsisÀ? rádiókabarén nőttem fel. Többször érte már barátaimat az a szerencsétlenség, hogy esküvőjükön vagy egyéb bulijukon felolvastam valamit, amit én firkáltamÀ¦ ÁÃ?rok. Mert írni néha muszáj! Vagy nem?À¦ Akárhogy is van ez, egy firkálmány À“ ha nem is mindenható À“ de remek elsősegély, az írónak és az olvasónak egyaránt. Én hiszem ezt! (És hiszek Jézusban is À“ s de nehéz sokszor ezt a két hitet egy fenékkel megülniÀ¦)