Lénárt Anna : Emlék leszek

Egy pillanatra megállunk. Fejünket lehajtjuk. Szemünkb?l egy könnycseppet dörzsölünk ki, és megyünk tovább…

Az id?nk véges,

Egyszer elmegyünk,

Magunk mögött hagyunk

Örömöt, fájdalmat, sikert, csalódást.

Utánunk mi marad?

A végcél négy deszka,

Esetleg urna hamvainknak,

Pillanatnyi emlék leszünk csupán.

Ki gondol majd ránk?

Talán örököseink,

Kik a koncon összevesznek,

Szomszédok egymás közt kibeszélnek,

Barátok, kik holnap már nem lesznek azok.

Hosszú évek telnek el,

Polcon a fénykép megfakul.

Ha régen volt ismer?s

Fel?lünk kérdez,

És lesz, ki neki válaszol,

Addig éltünk, feledésbe nem vonul.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Lénárt Anna
Szerző Lénárt Anna 164 Írás
Három családos elvált nő vagyok. Gyermekeim kirepültek a fészekből, egyedül élek. Köztisztviselőként dolgozom, a feladataimat legjobb tudásom szerint látom el. Lelkiismeretes embernek tartom magam.Szeretem az embereket, átérzem gondjukat és ha tudok segítek. Megpróbálom a legrosszabb dolgokból is a legjobbat kihozni, mert azt tartom az élet túl rövid ahhoz, hogy megkeseredve éljünk. Sok mindenre megtanított az élet, elsősorban arra, hogy sosem adjam fel. Ha reggel borult az égbolt nem arra gondolok, hogy esni fog, inkább annak örülök, hogy még nem esik. Verseket gyermekkorom óta írok. Az általam írt versek "én vagyok", tükrözik a lelkem, a vágyaim, átölelik az életem. Romantikus embernek tartom magam, a halak csillagjegyre jellemző tulajdonságok szinte mind jelentkezik nálam. Alföldi lány lévén kívánkozom a hegyek közé. Ha tehetem a szabad időmet hegyes vidéken, sétával töltöm. Igaz kevés ilyen akad, de ha adódik akkor kihasználom a lehetőséget.