Grin Sándorné : nem vers…

 

Szakadt, foltos éveim összekenik

a vánszorgó percek,
Lenyugvó napom árnyékában
táncolok lángot,
amíg lehet…

Rózsaszín szögekkel

szinezem

kifordított világom.
Cukrozott méregpohárba

harapok jó nagyot,
vér csordul szám sarkán,
megnyalom…
Még élek.
A sós íz kijózanít.

Mi végre az önsajnálat,kicsim?
Mindened meglehetne…

Csapd be az ajtót,
és rohanj!

Röhej…

Beleragadtam magamba.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Grin Sándorné
Szerző Grin Sándorné 102 Írás
Ami engem illet, azokat a költőket szeretem, akik tudnak verset írni, azokat az orvosokat, akik tudnak gyógyítani, és azokat a festőket, akik tudnak festeni. Oscar Wilde ...sajnos egyik kategóriába sem tartozom , viszont rendkívül szerethető vagyok...már-már idegesítően .