Szakadt, foltos éveim összekenik
a vánszorgó percek,
Lenyugvó napom árnyékában
táncolok lángot,
amíg lehet…
Rózsaszín szögekkel
szinezem
kifordított világom.
Cukrozott méregpohárba
harapok jó nagyot,
vér csordul szám sarkán,
megnyalom…
Még élek.
A sós íz kijózanít.
Mi végre az önsajnálat,kicsim?
Mindened meglehetne…
Csapd be az ajtót,
és rohanj!
Röhej…
Beleragadtam magamba.
Legutóbbi módosítás: 2008.09.23. @ 08:54 :: Grin Sándorné
