Sonkoly Éva : Lassan

Öreg idő kerekei között sok év messze szalad…*

Haldoklik a Nyár,

finom karja feje alatt.

Aranyszőke haját

betakarják a színes levelek.

A kis halom felett

nevet az őszi szélgyerek.

Még nem tudja, hogy

pár hét alatt öreg lesz, s beteg.

Az ő sírja felett majd

altatót dalol a téli szél,

fülébe lágy dallamot zenél.

Legutóbbi módosítás: 2008.09.23. @ 19:33 :: Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 577 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"