Fecske Panna : Lángrózsák

Álomban simogat ajkad,

csókod nyomán

lángrózsák nyílnak bőrömön,

valahol mélyen feléled a vágy,

párnámra hajtja fejét

a Szerelem,

ujjaid nyomán kibomlik

idő és tér,

örvénybe taszítva sodródom

lüktető vérem

viharos tengerén,

– állj! –

dermedjen mozdulatlanságba

a perc,

egymásra borulva némán,

maradj így,

sosem voltál hozzám közelebb.

 

Legutóbb szerkesztette - Fecske Panna
Szerző Fecske Panna 251 Írás
Lehetne ide sok mindent írni, de a mi voltam az már nem érdekes, ami vagyok az még képlékeny, ami leszek azt még nem ismerem...