Kötéltáncosként billeg felettünk az éj,
szelíden érinti szárnyával otthonunk,
pilláid alá rejti lassú mozdulattal
a tegnapokba vetkezett fáradtságod.
Mozdulatlan arcod nézem,
keskeny redőiben bujkál
a konokul eltévedt álom.
Melléd húzódva köréd fekszem,
a szemérmes hold fényeit ránk dobálja,
sziluettedre feszülő álmok nászát,
testemmel őrizve, érted vigyázom.
hallgass világ, ne háborogj
csend a csendre hadd tapadjon
A felhők keringőzve libbennek
széltáncok ősi ritmusára,
kilépve önmagamból beléd úszom,
szemed tó-tükrében keresem
a hegyekre kapaszkodó nap
reggelbe feslő fényhasadását.
Nyitott szívem testedben rejtjelez,
( tá-ti-ti-tá-tá )
míg te vagy nekem, addig élek…
szerelemmé fogant bennünk
ez a mindhalálig táncoló csupasz élet.
kiálts világ, ne suttogj
csend a csendből hadd szakadjon
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:00 :: Szilágyi Hajni - Lumen
