Mindig valami mállik.
Tapéta alatt a salétrom
– mondják –
de én tudom, hogy ott
van az a folt, ahol
az eltávozottak gyakorolják
az átjárást.
Vágtázó vonat
egyikb?l a másikba.
Pereg a vakolat, az id?,
az ujjam hegyér?l a b?r,
és az is csak
valaminek a tünete.
Valami ki akar törni,
ami olyan fekete,
mint egy betegség.
Az emeleten ugyanolyan
vendég az aggodalom,
mint a tépel?dés.
Egy halom luftballon
tapad a plafonra,
és mind valami olyasminek
a burka, ami szabadulni akar.
A tünet takargat valamit,
esetleg mentség.
A kór zavar, vagy a kor,
vagy már egyik sem,
betakarom valamivel,
és rendben lesz, minden
gyógyultnak látszik.
