Nemes szívvel élni E zordon világban, Újjászületni a Magasztos imákban. Fáklyaként lobogni Vacogtató éjben, Megkapaszkodni a Sodrásban, a mélyben. Erőt meríteni Testet gyötrő lázból, Csüggedt ölelésből, Marcangoló gyászból. Gyógyító vigaszt és Éltető fényt adni, Csak így tudsz a [… Tovább]
Véletlenül van egy, amely egész életre szóló garancia. Hol van az öröm titka? Annak a földnek a mélyében, amely a mi szívünk. Miért fáradozunk egész életünkben azon, hogy örömben éljünk, ha annak a magja bennünk van? Hogyan lehetünk boldogok? [… Tovább]
Haikuk – Lélektani gondolatok ÓÉV Cseppenként hulló könnyei kihűltek már fénycsonkja maradt. ÚJÉV Üres, tiszta lap sorsadta lehetőség újabb reménység. —————– A haikukban nincs enjambement. Üdv: NHI
Advent csöndjében – a gyertya fényénél – oly sok emlékkép felvillan… „A szeretetnek nincs kezdete, így vége sem lehet. A szeretet örök.” (Tatiosz) Csokvaomány a Bükk lábánál elterülő csodálatos falu. Gyermekkorom színhelye, ahová boldog emlékképek kötnek. Édesanyám születésemkor [… Tovább]
Pünkösd 1998. Napfényt csókolok keresztedre, vonj sugaradba, ha jő az éj, fénycsóvaként a sötétségben szereteted megőrzöm én. Látom csuklóid szöges helyét, a kereszt súlya húzza vállam, megjártad a kínok hegyét, hirdeted él az örök remény! Kelj fel [… Tovább]
Talán megtalálom, talán észreveszem… „Észre sem veszem, hogy megyek, haladok az életben, mert nem az út nehéz, hanem nehézség maga az út.” (Tolvaly Ferenc) Láthatatlan cél sodorta úton haladok, a levegő nyirkos, maró hideg, magas hegyek között [… Tovább]
Régi versemre hangolódtam… Keresem a szavak csendjét, beszédes bölcsességét, régi nyár méz-melegét, szemeid csillámló fényét. A szavak elhalkultak, bölcsességed megfagyott, nyári forróság diderget, hóban látom lábnyomod.
„A költészet úgy tűnt fel előtte, mint valami külön magasabb birodalom, egy új síkja a létnek, amelyben a szavak varázslata billenhet csak át.” /Babits M.) Odatelepszik az ablakok elé füzetében fehér lapokkal hittel meggyőződéssel az álom és ébrenlét [… Tovább]
Advent négy hete… BÉKE harmóniája ringat csendesen imára kulcsolom kezem, didergő fényben átnézek az éveken óvjon, formáljon kegyelem. A HIT lángja meggyújtja Advent gyertyáit fölemeli holnapunkat, elindítja szemeinknek sugarát Glória, oltáráldozat. REMÉNY árasztja el kitárt lelkünk [… Tovább]
Hihetetlenül csodás! Szúrós ajándék, mely évről-évre gyarapodott. Nem véletlen egybeesése múltamnak. Kicsi gömbök, ovális tömbjük feszítették a cserép falát. Ajándékbozót. Mit kezdjek velük? Égi vödörből hópamacsok didergették, de hiába hullt rá a hó, dere hasztalan takart. ő nőttön-nőtt zavartalan. Megsajnáltam. Kesztyűs [… Tovább]
