„A költészet úgy tűnt fel előtte, mint valami külön
magasabb birodalom, egy új síkja a létnek,
amelyben a szavak varázslata billenhet csak át.” /Babits M.)
Odatelepszik az ablakok elé
füzetében fehér lapokkal
hittel meggyőződéssel
az álom és ébrenlét
szűk mezsgyéjébe kapaszkodik.
Körbefonják hóporozta emlékek
a napjai életre kelnek
csöndben vajúdik lelke
valósághűen lebeg
szavai átértékelődnek.
A múlt emlékeiben toporog
majd lassan továbbindul
a távoli varázslatos csúcsok felé…
Legutóbbi módosítás: 2011.01.02. @ 15:59 :: Z. Farkas Erzsébet