Nap: 2011.01.25.

      Koponya alatti csaták harca,lázas gondolatok forradalmi görcse,homlok mögött a tudások hada,már csak hordalék; ?si csontok eltiprott h?se. Felaprózott világtervek,egy bolygónyi panasz a medrébe lazula sérelmek méteresen mélyek,emberek-emberek; lemorzsoljuk egymásról magunk. S így ócskább a lét,egyre édesebb kábulatra [… Tovább]

a földies rossz tulajdonságokról     – mert szutyok is folyik az ereinkben -; Látod barna foltjaink? Nevezd árnyéknak. Követ, bármerre, ősi szöveteinkbe égett. Vajon mit sikerült butaság-vérünkből megtisztítanunk, szép pirossá, üvöltve, majd szelídebb szürkévé, hamut parázsból. Mikor lobbanhat lángra [… Tovább]

Krisztus a keresztfán gondolt-e arra, mennyire méltatlan ügyért hozott véráldozatot? Hiszen elárult, beszennyezett mindent az Ember, lelkében szadista örömtüzek gyúltak, a szenvedés fáklyafénye átlobogott az örök id?n, miközben sz?köl? rettegését próbálta rejtegetni Isten el?l. Mindig ugyanaz a forgatókönyv: születnek messiások, [… Tovább]

                                                              Vigyázok, észre ne vegyem.                                                               Elfordulok: ne lássam, mint                                                               villan össze tekintetük.                                                               Elég, hogy meg-megrándulnak                                                               a vállak. Érzem, feltörne                                                               belőlem is. Nem hagyhatom.                                                               Nem derülhet ki, hogy mindig                                                               is tudtam. Visszazökkenve                                                               a szerepekbe lépdelünk                                                               [… Tovább]

” De ő így szólt hozzájuk: Mit féltek kicsinyhitűek?” (MT.8.26.)       Miért félnél, minden egyes könny öröm, és minden mosoly angyali sóhaj. Keringesz a naparcú fénykörökön, sebeiedet meg behinted sóval.   Önpusztító sors ez, torzzá formálod a kecsest, [… Tovább]

*   Valaha királykék volt.   Vidám, tavaszköszöntő, mára kifakult, halott szeretetvirág, emlék, gyermekkori lenyomat, lepréselt lét-töredék.   Sárgult lapon rejtőzött, halványszürke szirmait   simítod ujjad között.   Ákombákom írással első próbálkozásod: – szeretettel édesanyámnak-, a betűket karolva őrizte az [… Tovább]

    Különös itt a csend. Ilyen lehet a végső. Messzire feljöttem, havas lenn a lépcső, repedt zacskó a hegy, gyomrából, mint aludttej szivárog a reggel, fénylő kerekekkel hordatja szét a tegnap szemetét.   Nem mozdulok. Szavaim visszanyelt morzsák, rám [… Tovább]