Nap: 2011.01.01.

Csak semmi csinnadratta!Csak semmi csodába ájulás!Így jöttél csendben, – Egy év vagyok, semmi más. Himnusz harangunk messzi hangja világba kiáltott, – Itt vagyok,mellemre vonlak, megszeretlek, de esküt nem fogadok. Béresed lennék,boldog kovácsod, hogy rám bízd újra léted,klisébe nem mártalak,képemre ill? formád [… Tovább]

Kis templomunkban, Hedvig, ma is volt istentisztelet, s mi tudjuk, ha táncol a láng, nem az  ablakrésen szökő tél a vétkes, az angyalok vetnek szárnyukkal neki szelet. Emesével néztük, odabent a mécs aranya hogy táncolja fényimánk, s éreztük, legyünk bár [… Tovább]

2011         B?röm alatt pezseg,vékony falain párolog a tegnap zajabordámat nyomta a múlt,a jelent is petárda átkozta. Torkom szorította feszes nyakam,sz?kszavú nyelvem alatt kerestem egy verset,de igazából barátaim, koccintani akartam,s egy önz? pillanatban, egyetlen boldog percet. Bor [… Tovább]

ünneptelenül   másoké e fény, s a csend-lelkem megszálló idegen öröm, parányi lángom felett egyedül őrködöm     leltár     ékszered, ruhád  több, és csillogóbb, de a tükörben kerülöd tekintetem   hálaadás   túlfűtött poklodban már elfelejtesz fázni, és megköszönni [… Tovább]

*     Temetsz a múltba, dobozba pakolt emlék, ócskaságok közt jól megférek, még lépnék feléd, ma még ölelnék.   De szavad hallgat meghaltak a szép hangok, hideg szívedben már megfagytak az álmok, ellobbantak a lángok.   Szemed becsuktad és [… Tovább]

2011. Életfám ágai ismét szaporodtak, s kéretlen rám köszönt az új… az első év, mit nélküled élek. Nélküled, de veled. Mert benne vagy minden sejtemben… minden gondolatomban, tettemben rád ismerek… Te és én már örökre egyek. Én vagyok az anya [… Tovább]

“A mantra nem varázsige abban az értelemben, ahogy a mesében a varázsló kimond valamit, és csoda történik, sőt a hatás nem is a szavakban rejlik, hanem önnön tudatunk, koncentrációnk erejében, amint a sokszori ismétlés felerősíti azt.”     Még szerencse, [… Tovább]

Jöttél, mint tetszhalott,féltem, nagyon féltem.Te! Lepelbe csavart, fehéren-fekete, el?relátásom leomlott bérce,led?ltem el?tted.Ez volt mit hoztál hideg markodban, betegen, alig-élve hívtál, hogy táncoljak veled,– Ki gy?z a vártán? – kérdezte tizenkét dühös szemed.Te ma meghalsz, de látod én tovább élek.Nekem még lesz [… Tovább]