Jöttél, mint tetszhalott,
féltem, nagyon féltem.
Te! Lepelbe csavart, fehéren-fekete,
el?relátásom leomlott bérce,
led?ltem el?tted.
Ez volt mit hoztál hideg markodban,
betegen, alig-élve hívtál,
féltem, nagyon féltem.
Te! Lepelbe csavart, fehéren-fekete,
el?relátásom leomlott bérce,
led?ltem el?tted.
Ez volt mit hoztál hideg markodban,
betegen, alig-élve hívtál,
hogy táncoljak veled,
– Ki gy?z a vártán? –
– Ki gy?z a vártán? –
kérdezte tizenkét dühös szemed.
Te ma meghalsz, de látod én tovább élek.
Nekem még lesz Húsvét, karácsony,
Neked csak Nagypéntek
Te ma meghalsz, de látod én tovább élek.
Nekem még lesz Húsvét, karácsony,
Neked csak Nagypéntek
sovány szobra.
Ez maradt utolsó napodra.
Ez maradt utolsó napodra.
Nyomod is kisöpröm, menj,
így nem örültem még ravatal felett.
Temetlek, s benned a könnyeket.
Örömmel elmulasztalak,
pezsg?vel kezemben elmulatlak,
úgy lépek át rajtad, mint a semmin,
mert azzá váltál egy perc alatt.
Kívánom, jöv?re
szebb testet öltsön vándorló lelked!
Legutóbbi módosítás: 2011.01.01. @ 00:50 :: Paszternák Éva
