Nap: 2011.01.12.

  A tegnapi perc   Régmúlt nekem a tegnapi perc, avítt a szó is, mit érted szóltam, fejem felett korhadó kereszt, álságos a dal, hamis minden szólam.   Csak itt valahol mélyen, a b?nök        kútjában, csendül még igaz dallam, de [… Tovább]

“Rám csöpög a csend, s a lét síkján ezernyi rezdülés üzen”   Rám csöpög a csend, s a lét síkján ezernyi rezdülés üzen, míg magányom terhes foglyaként lassan kivérzik szívem. A jelen mélybe ránt s megtipor, arcomba üvölti szózatát – [… Tovább]

                                                           A tiéd is. És nem kell szégyellned                                                          azt sem, ha a történés csak benned.                                                          Belső utakon így léphetsz tovább.                                                            Ha szerencsés vagy, tetejébe még                                                          abban is visszhangot kelt, ki pecsétjét                                                          feltörve elolvassa palackpostád.                                                            S ha [… Tovább]

    Ahogy én is állok: a tengerek szemén, hol a legmélyebb árok partján sem marad számolatlanul a fény. Hogy ne legyen több él?, vagy szület? anyag… Aludj el végre, ember – megváltottalak.            

Fotó: Petőcz Tamás     Szecessziós ékszer a várandós faág, bimbója Tiffany- tükörbe fagyott, pár napos tavaszát jégbe zárva őrzi, opálcseppbe rejtve a boldog tegnapot.

kenyeret sütök forog a gép lapátjával keveri a masszát a h?fokra vigyázz – csak ennyi só liszt víz kovász süt?lapáttal ne hadonássz elég az áram és n? a tészta étel lesz bel?le kenyér anyám kezedet látom ahogy dagaszt fáradt ujjaid [… Tovább]