kenyeret sütök forog a gép
lapátjával keveri a masszát
a h?fokra vigyázz – csak ennyi
só liszt víz kovász
süt?lapáttal ne hadonássz
elég az áram és n? a tészta
étel lesz bel?le
kenyér
anyám kezedet látom
ahogy dagaszt
fáradt ujjaid puhán és lágyan
elmerülnek az élet tésztában
kockás ruhás szakajtóval
állunk a pékség ajtajában
már nem tudom neved
te nyíregyházi utca
hol e drága teher
kenyérré érett
ropogós héja maga volt
az isteni igézet
kezedet látom Magdus
f?töd a kemencét
izzik forrón mint a láva
téblábolok bámulom
a szent keletkezést
a tekn? hatalmas
szaporán mozdulsz
nevetsz mesélsz magyarázod
régi torjai kenyerek történetét
lángos is sül mennyei illat
szemembe könny s?r? párája ül
szakadnak fel az emlék szálak
futunk a Garamról csurom vizesen
s kenyeret kalácsot látok
kifordulni nagyanyám
dundi kezei közül
kenyeret sütök pihen a tészta
határokon át cikázik a gondolat
hazám bejárom
régi kenyerek illatával
megannyi elveszett tájad
kenyeret sütök s a Dunára nézek
valaha rég itt vízimalom ?rölt
rég széthordták utolsó kövét
kél a kenyér kél
unokám tartja tenyerében holnap
egy karéj kenyérrel
múlt jelen jövend? újra összeér
