Nap: 2011.01.06.

kedvesem, szólj, mely id?ben hagytalak; hisz orfeusz vagyunk mi mindahány – s az alvilág mi lenne más – id?; szétszeddetés lesz sorsunk kés?bb – ládd; miközben gondolunk terád – a többi tép; így leszünk már egy csak: orfeusz, beszél? fej, [… Tovább]

Elszöktek tőlem a jó szavak, támasz nélkül maradt csipke lelkem reped, szakad.   Szorgalmasan körbe jár, dolgozik a tű, az ár.   Csak a párna alatta, jaj a párna vérben áll.

Nem vágytam én gazdagságra, így éltem le életem, azt hittem, ha gyűjtögetek, vénségemre lesz nekem… Élhetek majd méltósággal, nem szorulok másra én, két fiamat segíthetem… de ez mára csak remény. Ne vegye el tőlem senki, öregségem zálogát, ezért éltem, átdolgoztam [… Tovább]

Ez a vers a Benne dúló skizofrénia kettős tükre, az önmagát ismétlő majd megfordító téveszme, a kaotikus lélek töredezettsége. Az egybefüggő? gondolatok szakadása ijesztő?, de rosszabb, hogy az ismét összeillesztett darabok már más irányba mutatnak. A vég mégis ugyanaz. Félek [… Tovább]

  Epedve vártalak ma lótuszülésben, Vénusz légycsapója a szurdok-mély résem. Gyönyöríved forrón a húsomba hatolt, testem hídperemén kéjritmust zakatolt.  

  Váróterem. Ezt írtam ki cellám ajtajára, és nagy dobozokba tettem mindenem, mint aki készül valahová, mint aki át akar kelni óceánokon, felh?kön, nem   ismert tájak vad kanyonjain, hogy egy álmot elérjen, hogy azt a fényt keresse, ami bel?led [… Tovább]

Keresd a szépet s óvd lelkét a jónak, ne hagyd, hogy ettől visszafogjon más. Vészharang öble légy minden jajszónak, templomi ima, feloldozás.   Közel a vég, mondják, vezekelni kell. Bűnben élünk és senkit nem zavar, hogy a világ is mocsokban [… Tovább]

  Bezárt ajtókkal álmodom, mögöttük ott az Isten, szabadságért fohászkodom, kezem a rézkilincsen, benyitnék, de a zár szorul, nem oldja senki, semmi, s pont bennem szólal meg az Úr: túl nincs sehova menni, és nem is akaratlanul terveztem úgy a [… Tovább]