Nap: 2011.01.20.

  Asztal előtt ülök, papírkupac rajta, minden lapra írtam… Egyik sem akarja visszaadni nekem, amit rájuk róttam, egész éltem gondja van most elmúlóban. Nem tudom a jövőt, csak a múltam éltet, az hogy holnap mi lesz, már nem az a [… Tovább]

  nem kivonom a verset életemb?l nem írni vagy élni a kérdés nálam de az összeadás az ami itt tart és végösszegem a megfogalmazás mert lehet igével kezd?dött egykor minden ami azóta így hát én is igével fogom majd ha [… Tovább]

    Kegyetlenül ?szinték azok az apró ráncok, végig szalad arcodon a nagy folyó. Tekintetedben csónakázom, míg a hold fénye lebontja retinád tükrén megszabott vitorlám. El?tted térdelek, kérlek alamizsnáért nyúló markomba sírd: – Alábecsültünk mindent, és igazából nem is éltünk [… Tovább]

  hajnalfények árnyékában esőcsepp gurul az ágon elvesztek a dérkristályok mentaillatos a reggel nedves falakon kúszik a magány meglapul bitang ez a világ zilált lelkem szálait bogozom talán Isten sem szeret, merre jár?

Felhőárnyék fut a réten. Fényes seregélyem torony tetején rikoltoz: Most próbálkozz! Déli fohászhoz harangoznak.   Anyám már negyven éve nem vár ebédre, mégis összehajolnak a jó szagú házak. Kálvárialépcsőn koldus fuvolázgat. Loholok, köpenyem szárnya csattog. Jézus meg a latrok összenéznek. [… Tovább]

    Múlnak napok, hosszú évek, s általában mit sem érnek.Homokórán perg? szemek,üres, kongó konténerek.   Sokszor ólmosak az esték,hideg ráz, kék meztelenség.S h?s áhitat piramisa,ha feltör egy csöndes ima.   Drágak?ként boldog percek,fényl? öledben hevernek.Minden eleven pillanatemlékedben veled marad. [… Tovább]

Mórotz Krisztina – Memória Motel verse ihlette; szeretettel Nekije     Krisztina lebegő szoknyácskád szeretés tisztasága tiszavirága az óceánba ömlik mosolyod meg megremeg itt az izgalom és kulcs a zárban és lépcsőn a láb ó mennyi mennyi emlék zsúfolódik elmék [… Tovább]

A rövidebb út a nehezebb, ami önmagadhoz elvezet.   Valami titkos szellő-halk tudat, szédült szív, áradó vak kábulat. Valami fegyvertelen lágy éhség, csillagjegy, tűzvarázs,gyáva-merészség. Valami túlcsordult ösztönélet festi át naponta csalfa képed.   A rövidebb út a nehezebb, ami önmagadhoz [… Tovább]

XXI. századi tanársors     Te csak a kontraszelekció jelenléte vagy, egy utolsó vonal, elbutult strigula, vesztesnek szám?zött hangod hátul kullogó kategória.   Önnön korlátod mögött értelmed szakadt áramkör, senkinek kiáltanak mások. Leértékelt léted ereje nihillel feltöltött árok.   Te [… Tovább]

  Az arca gyűrött ráncba rejtett, úgy leng-ing, mint kit lelke tart, de ez az öregasszony-termet már kilencvennégy éve hajt.   A szeme pásztázza a kertet, a gaz már mindent körbemart, motyog – az Isten itt felejtett, bár tudnám, hogy [… Tovább]

Szakajtónyi magányoméletre cseréltem,vígan lubickolok szemeid tüzében. Néha még azt álmodom,az ágy üres mellettem,akkor felriadok,s hozzád bújok csendben.