Nap: 2011.01.14.

Szepes Máriának     Vigasztalás a szó, hogy jártak már, amerre vagy; És elveszés sincs igazán – azért van itt a szó, amerre mégy, nevezd meg újra mind az éj és álomszörnyeket, és szembenézz: kapuknak ?re fél szavadtól, megnevezd, és [… Tovább]

Emil Nolde festménye   Ma még alig tudok terólad bármit, még képzelet a társam tefel?led, s ha így megy ez, hát nem tudom, mivégre: egy Mája-fátyol burka a világnak, hol átvonul az állandón a véges, kapaszkodója nincs az öröklétben halandó [… Tovább]

Fáradtan nyújtózom szíveden,csendek tolakodnak álmainkban,ölembe fészkeli magát a hiány,életünk kulcsra zárt szobájában. Ma nincsenek szavak, csak félbehagyott érintések,álmokra vetkőznek a fények,a csupasz lélek most ártatlan célpont …– lassú halál a magány -. A zajtalan est folyondárkéntkúszik testemen végig,– és mintha [… Tovább]

  IX.   Arankának szíve arany, és kezében a toll – dárda! Mint Szent Györgynél, f?be harap a sors legy?zött sárkánya!   X.   Kínai boltban árusít. Versel, fordít – dalos szirén. Anya. F?z, mos – mit hagytam ki, ha [… Tovább]

  Beragyogod az esti pompa kolosszeumát, új nyakékeddel bevonulsz, az értékvesztett világ oldalán, fogod a kezem, – nyugodtan karolj belém -, egy pillanat erejéig tegyük félre a talizmánt, s mindent, ami valaha köztünk állt.   Ruhád lágy redőin az ujjaidat [… Tovább]

  Kitárt szívvel fekszem a sors m?t?asztalán, érzem, közeleg a tél. (valaki nyitva felejtette az ablakot)   – Tudom, senki sem jön már ide, túl jó a hangulat a kórházas kávéautomata el?tt –

  Hátam mögé állok, bámulom magam, nagyra nőtt árnyékom alkonyba takar, lábujjhegyen lépek, ne is vegyem észre, tükrömig elvezet lidércarcom fénye, nézem közhelyemet, a kopott csillogást, tágra tárt pupillát, farkasszem-pislogást, hátulról mennyire gondtalannak látszom, nyakamból keblembe hullik aranyláncom, mennyi vágy, [… Tovább]

    az elhígult szomorúságot megkötni holmi cinizmussal kacsintó szemet rányomni bélyeg gyanánt s hirtelen megállni a felkiáltójelek előtt   zuhanva a tanulság örök várószobájába

… együtt lehet csak tágas teljesség…*   I.   Figyelj rám, mert szükségem van erre, a világon minden számít másokra, virág illattal, csillag fényével, patakcsobogással, madárcsicsergéssel, erdő színével kéri: figyelj rá!   Egyedül semmi az, mi létezik, valahol minden összeér, [… Tovább]