Vers

Szavak

Szepes Máriának     Vigasztalás a szó, hogy jártak már, amerre vagy; És elveszés sincs igazán – azért van itt a szó, amerre mégy, nevezd meg újra mind az éj és álomszörnyeket, és szembenézz: kapuknak ?re fél szavadtól, megnevezd, és [… Tovább]

Vers

N?-vers

Emil Nolde festménye   Ma még alig tudok terólad bármit, még képzelet a társam tefel?led, s ha így megy ez, hát nem tudom, mivégre: egy Mája-fátyol burka a világnak, hol átvonul az állandón a véges, kapaszkodója nincs az öröklétben halandó [… Tovább]

Vers

Montázs

Fáradtan nyújtózom szíveden,csendek tolakodnak álmainkban,ölembe fészkeli magát a hiány,életünk kulcsra zárt szobájában. Ma nincsenek szavak, csak félbehagyott érintések,álmokra vetkőznek a fények,a csupasz lélek most ártatlan célpont …– lassú halál a magány -. A zajtalan est folyondárkéntkúszik testemen végig,– és mintha [… Tovább]

Novella

Koppány

A mai Cili néni fáradtan íratja meg a tesztet.   A busz majdnem elgördült, vadul berregett, a sof?r keze a gombokon. A megállóban senki – hacsak a kutyát, vagy negyvenkilós /szájkosárral/, a gyereket, és aki mindezzel nem bírt -, az [… Tovább]

Vers

I.

    Álmot érlel lustán a csend, bennem frissen kikelt tilalmak űzik a békét, s a nyár mélán fülel, költöző madár a szerelem. Nem kötik évszakok, sem csalfa ígéretek, törött szárnnyal, félholtan is elrepül…          

Vers

Foghíjas

  Beragyogod az esti pompa kolosszeumát, új nyakékeddel bevonulsz, az értékvesztett világ oldalán, fogod a kezem, – nyugodtan karolj belém -, egy pillanat erejéig tegyük félre a talizmánt, s mindent, ami valaha köztünk állt.   Ruhád lágy redőin az ujjaidat [… Tovább]

vegyes

Nyitva maradt lélekbejáró

(in memoriam L.E.) A minap furcsa helyen jártam,bevallom, hasonlított rád minden.… a rengeteg könyv, múltból ideszakadtutazóládák a szeretett kacatjaiddal,kékmintás porcelánkészlet és az odanem ill? idézetek a falakon.   Elkapott az érzés, hogy újra a lelkedbenjárok, és amikor megéreztem az illatoda [… Tovább]

Vers

Beletör?dve

  Kitárt szívvel fekszem a sors m?t?asztalán, érzem, közeleg a tél. (valaki nyitva felejtette az ablakot)   – Tudom, senki sem jön már ide, túl jó a hangulat a kórházas kávéautomata el?tt –

Vers

Tetőtől talpig

  Hátam mögé állok, bámulom magam, nagyra nőtt árnyékom alkonyba takar, lábujjhegyen lépek, ne is vegyem észre, tükrömig elvezet lidércarcom fénye, nézem közhelyemet, a kopott csillogást, tágra tárt pupillát, farkasszem-pislogást, hátulról mennyire gondtalannak látszom, nyakamból keblembe hullik aranyláncom, mennyi vágy, [… Tovább]

Vers

Szavalat

    az elhígult szomorúságot megkötni holmi cinizmussal kacsintó szemet rányomni bélyeg gyanánt s hirtelen megállni a felkiáltójelek előtt   zuhanva a tanulság örök várószobájába

Novella

A sors fintora

1864-et írunk, és egy hideg new jersey-i állomás érdekes kalandot hoz két ismeretlen embernek. Azt azonban ?k sem tudják, hogy nem véletlen a találkozásuk.     A peronon még a szokásosnál is több ember tolongott. Nem tudom mi hajtott engem [… Tovább]

Portré

Dudás Sándor

Sándort sokáig rosszul “vettem le”. Felemás érzéseim voltak. Most már tudom, én nem figyeltem rá jól, csak értelemmel próbáltam közelíteni, pedig kell, nagyon kell szív is – de mennyire! – mindenkihez. Ezek után nem könnyű elkezdeni: * J.M.: Mondj, kérlek, [… Tovább]

Vers

Figyelj rám

… együtt lehet csak tágas teljesség…*   I.   Figyelj rám, mert szükségem van erre, a világon minden számít másokra, virág illattal, csillag fényével, patakcsobogással, madárcsicsergéssel, erdő színével kéri: figyelj rá!   Egyedül semmi az, mi létezik, valahol minden összeér, [… Tovább]

Vers

homok

    olyan jó megtalálni valamit kihegyezhető a színes ceruza bár karjóka erős színét adom pasztell világba mártanám de helyette kiszabva a jellem bár gyúrhatnánk együtt is plasztelinből a várat – mikor mondtam nemet neked? – kétkedő barátság jógapóz mindezt [… Tovább]