Marthi Anna : homok

 

 

olyan jó megtalálni valamit

kihegyezhető a színes ceruza

bár karjóka erős színét adom

pasztell világba mártanám

de helyette kiszabva a jellem

bár gyúrhatnánk együtt is

plasztelinből a várat

– mikor mondtam nemet neked? –

kétkedő barátság jógapóz

mindezt elrendezni a díványon

ahol már a szivacs is látszik

aztán formázhat két kezed

néhol hasonlót egymásból

– most hagyjuk a tevéket –

hisz minden sivatag-rajzban benne a cél

homok-szavakból azt hiszem értelek

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:15 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak