Vers

(hol)Napra forduló

  …átkozott világ, taszítsd ki,száműzd, csorbult (hol)napodtúloldalára a félelmet…       Monoton körtáncot jár álmainkban a tél, ránk hajolnak sírvaa csupasz testű fák,kereklombjaikat az idő szétmorzsolta,fehérlő fagy pereg gyenge törzsükön.üvöltenék, ez nem jó így,hogy ez a szelíd rend csak [… Tovább]

Vers

A szívem oda húzna

      A görg?k megfeszültek hátamon,gerinc ez, testem öreg árboca,s lobog szemfedelem, majd lehúzza a vitorlát,a fáradság súlyos horgonya. Testem fölélt padló,hisz hány éve tapadnak meg rajta lelkekereimbe besz?r?dtek a szürke hangok,szememr?l szép pillangót engedek. És visz a sodró [… Tovább]

Vers

Agapé, Jézus!

    mosdótál magánya fodros kútvizet ölel sárga szemgödörben olvas a múlt az ostobaság homokját simítja sivataggá bölcs könnyedsége mindeneknek vajon hol születik ismét a gyermek miféle rangot ád a felnövés kínja sebhelyekben csatangol a mersze soha nem kímélték csendes [… Tovább]

Vers

Inkább

    Napot szöktet keleti ég, halványul a csillagvidék.   Sétálva a folyóparton, ihlet azt se mondja: pardon!   Lábam ritmus, szívem ütem. Dallamokkal tele fülem.   Rendben, de mit kezdjek vele? Elfelejtem úgyis, mire   hozzá szavakat találva, írnám [… Tovább]

Vers

Egyszer hopp,…

Semmi vágy nem ébred pilla-rácsok mögött,       Szűrt fényt terít rá a Hajnal álom-ujja, Ám hortyogó kedvesem csak a kását fújja. Semmi vágy nem ébred pilla-rácsok mögött, Pedig oda bújtam hozzá, jó nagyokat nyögött.   A meztelen csendben [… Tovább]

Egyéb

Az “?”, szinte (második rész)

a paródia második része Marthi Anna ötlete nyomán, vele közösen folytatódott     Egész álló éjjel fel s alá járkált szobájában, töprenkedett, gondolkodott, kigombolkodott, ruháit levette, kabátot vett fel, begombolta, kigombolta, majd visszagombolta. Ez az elfoglaltság nagyon kimerítette. A lehet?séget [… Tovább]

Vers

Ugye

Az éjszaka üres csarnokában ugye nem maradok egyedül, ha feny?k gyökerei között betakar a jeltelen hallgatás.   Ugye táncolsz velem, arcomhoz szorítva néma kacagásod, s a Hold sugárból font kötelén hozzám ereszkedsz szelíd harmóniába’.   Homokba sorvadt érintésem ugye forró [… Tovább]

Novella

Varjak a parkban

Tóth István fotója *       Lenn ténferegnek a parkban, mélyfekete ruhájukban. Az ablakból látom, hogy szólnak egymáshoz, de nem ér el hozzám semmi a beszédükből. Közel húzódnak egymáshoz, mint nagy titkok hordozói. Kinyitom a terasz ajtaját, s már [… Tovább]

Vers

Enyém

Mikor kis remények bukfenceznek a járdán,és felh?dunnát cibál a nap elé a szél,mikor estefelé úgy érzem:  most vársz rám,és nem hiszem el hogy elmentél… …akkor lelkembe gy?ri sztaniolját a féltés,– süketítve zörög a nap peremén,jéghártyába karcolgat zúzmarás kis vágyakat -,mégis [… Tovább]

Vers

Sodrásban

      Mórotz Krisztinának       Er? ez, kékzöld ár ragad, folyó, tenger – kit érdekel? Olykor megszakad a sodrás, szakadoznak fényes habok, visz a folyó, a vers-folyó, Krisztina-verset olvasok.   Kancák éje t?zölet hág, forrásként tör fel [… Tovább]