Ádáméknak nem nagyon akaródzott elindulni, erre a bulival egybekötött vacsorameghívásra, de egye fene alapon, ha már úgyis – a kifelé örök szüzességet fogadott -, Hilda új barátja hívta őket, ám legyen. Sem buliba, sem [… Tovább]
Boldog Új Évet Kívánunk minden Toronylakónak és kedves hozzátartozóiknak! a Héttorony szerkeszt?sége Szilveszter alkalmából nem kívánunk egyebet, csendes lépteid kísérje szeretet. Szívedbe béke, lelkedbe nyugalom, légy boldog a következ? 365 napon! B.U.É.K.!
* Kattog az út vége-fogyhatatlan, az idő kegyetlen megállíthatatlan pörög hozzád, veled, együtt, tőled, s míg megtisztult lélekkel kegyelmet kérek, a hazug szavakból épített falak dőlnek, temetnek. Hozzád tartok, kezem nyújtom feléd, s tehetetlen nézem, ahogy távolodsz, féltőn [… Tovább]
Semmi szélén lógatom a lábam nem tudomok között ingatom fejem hogy volt hogy van és hogyan lesz egyszer most még a csend is oly reménytelen nézz tükörbe elmúlnak az évek egy tánc csak egy utolsó amire vágysz zene szóljon a [… Tovább]
Ne aludj hékás, itt van a tél, táncol a fény a hó tetején… Ne aludj hékás, itt van a tél,táncol a fény a hó tetején,szívedb?l gondod vesd ki hamar,korcsolya, szánkó futni akar. Tárd ki az ajtód, és [… Tovább]
(Újévi várakozás) Belefáradtunk már, hogy szőnyeget terítsünk minden jött-ment elé, akit sose vártunk. Megvagyunk nélküle szelíd igánk alatt áldás és átok közt, mit ránk hagytak elődeink s megtetézett a sors próbatételül. Elfogadtuk. Nem tudtuk, mit hoz, mi lesz, [… Tovább]
Illusztráció: Brunner Hals Patak partján ülő lány * Az idős, túlsúlyos férfi járni is alig tud. Sokféle betegség kínozza a testét, de a lelke még nem engedte el ifjú éveit. Most, hogy egyedül maradt a mai estére valami különös [… Tovább]
Nem hiszem, hogy én elbírálhatnám… Sok dolgok vannak a világban, ám igen kevés belőlük az a fajta, amiről megmondhatjuk, jó, vagy nem. Ráadásul akad köztük olyan is, amiről első nekifutásra azt mondanánk, ez igen, ez valóban jó. [… Tovább]
Esik a hó, és fúj a szél. Vajon mit jelent? Ma van a nagy nap, a nagy finálé. Kidíszítjük a fát, s teszünk rá szaloncukrot. Várjuk Jézust türelmesen, addig megvacsorázunk szépen. Most itt az idő, megjött, megjött [… Tovább]
Adj Teremt? holnapot Új er?ben gazdagot Adj Teremt? Új Évet Er?ben egészséget Adj Teremt? szépséget Borban ékes t?kéket Adj Teremt? fényeset Békességes kék eget Adj Teremt? kenyeret Tengerbúza szemeket Adj Teremt? felleget Mézet csorgó serleget Adj Teremt? szeretet Szeretetben kezeket [… Tovább]
Frank Péter fotója 1. mondhatnál bármit meghallgathatsz akárkit ki vagy hallgató 2. kutyák a Holdra ember már megzászlózta tenger n? Holdtól 3. szememt?l többet vártam és a fülemt?l ennyi a világ 4. illatot érzek virág vagyok magam [… Tovább]
Nem számít, hogy ki mit gondol – nekem barátom az Isten! Nem születtem gazdag házba, ja, és tartalékom sincsen, de van fedél fejem fölött! – igaz, néhány cserép törött… Nem számít, hogy ki mit gondol – jóban [… Tovább]
Szilveszter 2008 Fényfolyós ablakon ujjaink szánkóztak rajban, a szoba bélésében cigi füst, két buborékpezsgés koccan. Éppen ültünk a mámoros csúcson mikor halkan súgta, most minden jól van. – Ha csak test is vagyok, bennem te lakod be [… Tovább]
Több évtizede tudunk egymás létezéséről, de szorosabb kapcsolatban soha nem álltunk. A nyáron véletlenül (?) egymásba botlottunk.* Ő elkészített egy személyes elemzést számomra, én mesét írtam a kisunokájának. De valahogy úgy éreztem, ezzel még nincs vége, s amikor elkezdtem [… Tovább]
ébredő álmaim szögre akasztott kerettelen képek, fehérből feketébe hasadnak lassan az emlékek. Tűzfalnak támaszkodik az alkony… állunk a világgal szemben, a remegő fényben, nem kérdez, nem felel ma senki. árvul a csend. Körém. Köréd. Ne sirasd a tegnapot, útjaink [… Tovább]
ez itt a második kamaszkorommegfejteném hogy mi bajommiért fáj a fájdalomés egyáltalán ha megvanegyik karom az egyik gyerekmásik karom a másik gyerekés két kezemmel vétkezek ha nem teszek minek is sírnékvan ültetésvan szaladásvan várakozásés csendleginkább van tanulásmegtürelem ha vagy jöhetmunka [… Tovább]
Szél csikorog, tört hó ropog, reccsen a jég, úgy hízna még, kék tél ragyog, s belévacog, tombol a fagy, vad ökle nagy, sikong a táj, jó lelke fáj, s csontéjszakát reccsen a láb.
Micsoda csend van,csend és rend mindenütt,felszedem az utolsó morzsákat,míg az óra éppen ötöt üt. Hidegen borzongat az alkony,tarkómra száll a félszeg magány,mikor látom magam körülLilit, a tündértekintet?t. Ki csodálja meg az éji lámpásta halk morajjal suhanó hajón,ki bújik a takaró [… Tovább]
Ha nincs élet: nem léphetünk előre… * I. Antagonizmus a csendről. Már tudom, a Csend nem száll a Földre, vagy ha leszáll, akkor sincs maradása; – mert mindenütt, ahol csak él az ember, elsodorja az élet áradása. [… Tovább]
kikészítette fekete ruháját az ágyra elköszönt a szomszédoktól mint ki utazni készül a postás hozta a nyugdíjat nem nyitott ajtót az ablakkilincsre bízta testét utolsó lehelete egy fehér kend?be h?lt
El?ttem havat kavar az id?,nyomomban itt süvít a szél,hisz itt a tél… Szemembe csillan játszi fényed,ahogy jöv?nk szép álmát nézed,s szívemet kéred… Én adom – látod – boldogan,szívemnek T?led fénye van–oly parttalan… Sugárzok, szállok, jöjj velem,er?sen fogd a két kezem,célunk [… Tovább]
Berendezkedem újra, feltekerem a múltat, mint sz?nyeget, lecserélem a franciaágyat, lemondom a tévét, kikapcsolom a h?t?t. Télen majd reklámtáskák lógnak az ablakban, legalább a fagy megkóstolja f?ztöm. Tányérokat nem pótolok, a mosogatóban nincsenek poharak, darabokban talán a karórámat elviszem [… Tovább]
Minden Toronylakónak és idelátogatónak boldog új esztend?t! Áprily Lajos: Fogyó id? Valamikor így mértem: évek, évek, egy id? óta így: napok, napok. S tán nemsokára napokkal se mérek, azt mondom: percek és pillanatok. 1966. március 7. I. [… Tovább]
írtam neked pár sort a minap, csak annyit,amennyit a tabletták nélkül engedett az eszem… -de most leraktam ?ket- s miel?tt újra tenyerembe veszem elmondok mindent, hogy a vágy tovább ne öljön, hogy ne feszüljön rám mint kin?tt ruha a saját [… Tovább]
fotó: saját szoboraim Nincs itt senki sem! Se ember, sem a szerelem, Csizmák talpán ropog a reggel,Gerincemen pribékek járnak,Mondd! – Értelme van-e még a világnak? Hajnali gyepen, kórót termett az éjjel, Aludnék már, és hálnom kell a szenvedéllyel, Szemgolyóm [… Tovább]
Sápadt fényekkel csal a betonútra, zúzmarával simítva b?römre tükörképét. Izmaim melegén cseppen le olvadón, kásás talajba hull ma minden gondolat. Szell?vel kúszik nyakamba az ördögi kuncogás, jeges ezüstjével hasogat porcelán álmokat, szilánkjai csilingel? táncát elnyomja a doboló cip?roppanás. [… Tovább]
– Üdvözletem jóember! Maga itt a stáb? – Én volnék, az elvtárs kicsoda? – Felesleges faggatózásért lefokozás, munkahely váltás, fegyelmi, rosszabb esetben bírósági számonkérés jár. A főszerkesztő vagyok! Maga a rendező, operatőr, bemondó, vágó? Így informáltak. – Tisztelettel jelentem, főszerkesztő [… Tovább]
* A fegyelmi bizottság elnöke fontoskodva tett-vett olyan arckifejezéssel, mintha nem is a szaktanácsadó, hanem maga a legfelsőbb bíróság elnöke lenne. Balján az iskola igazgatója, szikár, humortalan férfi szórta szemrehányásait a munkafegyelem ellen vétő Korláth tanár [… Tovább]
Azóta eltelt egy emberöltő. Fiam egy fejjel magasabb nálam és megfontolt családapa. Miből következően én őszülő nagypapa. * De dédpapa koromban is emlékezni fogok a két kölyökbika sötétbe tőnő alakjára, és fiam – egy felnőtt vadásznak is dicséretére váló – [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!