Vers

Hóesésben

Elkerekült szemmel nézem a hulló pihék puha táncát,természetanyánk ma vidámanrázza ki könny? fellegzsákját. Hópaplant húz a táj ma magára,pupillám tágul csillámos csodára –– kémlelem lelkem, mi lapul benn:örömök, bánat, vagy szerelem…

Egyéb

Königsbergi faramuci

  Minden szavammal egyetértek, Bármi, amit mondtam, helye ott van, Magam sem lehetnék másabb, Mert mindig adekvátan – csak ami kellett, Soha nem tévedtem, szép-jó-igazban Platón se csinálta volna jobban, Kant egész etikáját hozzám igazíthatná, Heideggerr?l nem is beszélve, Mert [… Tovább]

Vers

Színek kavalkádja

  Rendeződnek életem színei, Mint selyem ingen  vasalt redők, Vigyázva simulnak hullámzó vállamra, S a vonalak mentén súlyuk egyre nő.   Mert tavasz zöldjét a nyár magába zárja, A viola báját tűz nem oltja ki, Színek kavalkádját az ősz télre [… Tovább]

Vers

Honvágy

Ott az es? verte házak között,ahol az ökörnyál befed,s a fagyott liliom földbe süpped,ahol a keréknyomon egymagam megyek,s a padon ülve veletek lehetek,ahol a szem bármerre ellát,s kitárul minden,a gyümölcsfák elémpottyantják termésüket,a gerendán ott lóg a kapa nyele,minden kitárt ajtó [… Tovább]

Vers

Akvamarin

éjfélkor kereslek mikor a hold sétálni jár  s a tintasötét sziklás part meredélyén szavakat szaggat a gyönyörűség a hullámok halk éneke ölébe kap játékosan mesél elringat majd szeszélyesen ellök    akvamarinjától   ujjongó öröm és  bágyadt szomorúság kavarog bennem ha szemeidből [… Tovább]

Vers

Világlik

“Borúra derű”       Szerda volt és fekete, feketefolt az az est. Csukott szem és alvó Hold, tömény sötét az égbolt. Leguruló csillagok, temetői rossz szagok. Ördög vigad egyedül, kormos macska megkergül. Házak között démonok, szavak helyett lőporok. Kaszabol [… Tovább]

Novella

Kivétel

– Hahó! Itt vagyok! Szólj hozzám kérlek, olyan egyedül érzem magam! – Mit csinálsz ott bent? Hogy kerültél oda? – Á, már három vándorlás ideje óta itt élek, azóta nem hallottam az enyéim szavát. – Lehetetlen és hihetetlen! Mi fecskék [… Tovább]

Vers

Ütemes mennyország

tejfehér köd-bódulatba áztatott hajnalokon néha most is erdei sétákról álmodom… …és arcomra hull az utolsó ima rettent? gyengeség szippant magába – a zöld csempeillat foglyaként most tanulom a fehér álmokat – majd utána ragozott éveket mindent megígérhetek a fénytelen hangok sokatmondóak – tompa zsolozsma – de most a duruzsoló m?szerek nyugodtan [… Tovább]