Böröczki Mihály - Mityka : A kisbíró

Nyomtatás

Úgy emlékszem, csak szombaton dobolt,

amit mondott, az mind egyforma volt,

a dobverője szórta a szigort,

s amit mondott, az mind egyforma volt.

Az egész utca együtt vétkezett,

és életed közhírré tétetett,

a félkör állt, a derék nem hajolt,

a félkör állt, a derék nem hajolt.

S mint parazsat a szürke-szép hamu,

úgy födte el a törvényt a falu,

a pörgölős hang sorsot darabolt,

s a padlásról a csönd is visszaszólt.

Mi rossz örömmel fölvertük a port,

az utca sarka langyosan dalolt,

és papolta a rávett kisbíró,

hogy neked se rossz, ha másnak se jó

A konokabbja kikezdte a sort,

hogy fordulhasson, visszaaraszolt,

valami ősi ösztön bújt elő,

és mentették, ami még menthető.

Én ismertem a dobos öreget,

csak kántálta a rámért szöveget,

kilencszázötven rossz pár éve volt,

kilencszázötven rossz pár éve volt.

Nekem új játék volt e furcsa rend,

mert őriztem az égi végtelent,

s még tudtam, hogyan kékíti az ég

az Isten minden apró örömét.

Hány éve múlt és mi sem változott,

a dob helyett most billentyű kopog,

a Földön csak egy kisbíró dobol,

s a meztéllábtól most is száll a por.