Vers

Csemete*

  Oltalmazón öleli a meg sem születettet, lépte – utak göröngyén – mint bölcső ring. Bebocsátás halk kérése belesimul a vajúdás alázatos hangjába. Holnap félelmének ütemére húzódik méhe, sikollyal feszül világra a csoda.   Rongyokba tekert gyermek siratja anyjával az [… Tovább]

Hírek

Megjelent!

Péter Erika: Es?tánc ââ?¬â?? Gyerekdalok       Es?tánc – Gyerekdalok   Péter Erika gyerekzeteit Dafna Ben – Yakov énekli.       Dafna ajánló sorai:     “Örömmel tudatom veletek, hogy 13 gyönyör? dalt vettünk fel stúdióban, ami saját [… Tovább]

Vers

Jean d’Or!

Nem tudást akarok, csupán fölhozni magamból a nagy ellentmondást, ami nélkül élnem nem lehet tovább, ami nélkül minden tudásom – semmittudás. Hogyan fogom kezembe, szakítok-e virágot, gyermekem látomásait többé – elhiszem-e, fölfogom, hogy társam magánya – magányom társa-e – és [… Tovább]

Vers

Korazonosságok

Törött tükrödben int? kezek vesznek.   Korholtak anyáink, szavalták nagyapáink, sugallták ?sanyáink…, mi, kimondjuk máris. Fecseg oktalanul, s tán jogtalanul hangosan a szád. Nem leszek feleslegesen bírád, ki ír rád! Más a hozott égszakajtós világ, sötét vagy világos nyomor, nevelkedett [… Tovább]

Vers

Van olyan…

Van olyan, amikora csendre gondolok.A csöndb?l kinöv? virágra,szerelmükb?l fakadóterebélyesed? virágoskertre. Van olyan, amikor egyporszemre gondolok.A porra, amib?l lettem.Sok porszem találkozására,s a bel?lük kinöv?misztikus teremtésre. Van olyan, amikor egypetesejtre gondolok.Az ivarsejtek egymásbaolvadására, bel?lükkinöv? varázsra. Anyám, Apám érintésére,szerelmükre, találkozásukra,elválásukra, utódaikbanvaló végtelen létre. [… Tovább]

Vers

Karácsonyi kép – Érzet

Az idealizált kép, megfakult csillogása.   Minden mulandó, mi az élet színpadán felt?nni látszik, egy csillogó csoportkép vagy majd, a negyvennapos magány lepereg, mint az arany, csak por… fakul a mosoly ragyogása és harminc ezüst nyoma éget, akár magam, te [… Tovább]

Mese

Télid?

Dóra lányommal alkottuk, a hóviharról…   Tél van, szél van, füstfelh? tekereg az égen, meleggel osont ki sok komor kéményen. Szél úrfi füstbajszát vidáman pödörte, de jégcsapba akadt s darabokra törte. Közelében minden megremeg, magával sodor hópelyheket. Városból kiszökve felfedez? [… Tovább]

Vers

De-presszió

…lelkünkre angyalok vigyáznak… * Fájdalmainkat mélyre ássuk, félelmeinkből vetünk ágyat, kétségeinkkel takarózunk, délibábokból szövünk vágyat.   Körmeink kopnak gondsziklákon, lavírozunk egy szalmaszálon, könnyünk pereg, ha édes álom, léket hasít a bús magányon.   Félelmeinkkel takarózunk, depresszióban ringatózunk, keserű kín gyilkolja [… Tovább]

Novella

Zoli, a terrier keverék

– Zoli, Isten veled! – lehelte alig hallhatóan a gazdi, de a kutya meghallotta, s két lábra ágaskodott a kerítés rácsának támaszkodva. *     Zoli, a terrier keverék izgatottan futkorászott a kerítés mentén. Nagyon nyugtalanította az a rossz szagú [… Tovább]

Egyéb

Mástól elvárható-e?

Lassan elfelejtünk emelt f?vel járni…     Szinte nap, nap után angyalsóhaj illatából sz?jük meg saját álmainkat, és úgy vágyakozunk arra, hogy valaki mélyünk igazában pihentesse meg „tekintetét”, ám nem vesszük észre egymást az illem összekuszált törvényei közül. Már-már elhisszük, [… Tovább]

Vers

Nincsenek

Az utolsó belégzés csendje zár.– mint alábukót merülés el?tt –Menni kell… Mellkasomra ül azólmos, decemberi délel?tt. Az utcákon tízcentis a hó.-mint bennem, talán nem tudok róla –Lépteim eltörik a csendet, ropoga hajléktalanok takarója. Bennük nincs Jézuska, vagy jászol.-egyedül, játék nélkül [… Tovább]