Pulai Éva : Csemete*

 

Oltalmazón öleli

a meg sem születettet,

lépte – utak göröngyén –

mint bölcső ring.

Bebocsátás halk kérése

belesimul

a vajúdás alázatos hangjába.

Holnap félelmének ütemére

húzódik méhe,

sikollyal feszül

világra a csoda.

 

Rongyokba tekert gyermek

siratja anyjával az embert.

 

 

 

* (Zakariás: 6.12)

Legutóbbi módosítás: 2010.12.16. @ 21:00 :: Pulai Éva
Szerző Pulai Éva 88 Írás
A másik embert először olyannak látod, amilyennek szeretnéd. Megismered olyannak, amilyennek ő szeretné, hogy lásd... Ha én is akarom, megismersz. A híroldalt H.Pulai Évaként állítom össze.