Hónap: 2010 november

    Mélyemben lüktet, szúr akár a kés,fojtogat, kínoz kegyetlen vadul,míg egyre csitítom a sajgó szenvedést,? verg?dik, mint ki sosem szabadul. Hosszan vajúdom, világra hozom,könnyes tekintettel borulok fölé,jó szül?ként tenyeremen hordom,s míg én övé vagyok, ? mindenkié.      

 trombitavirág  kinek nyújtod termésed  oly szeretettel

El?ször szemedet adtad, majd a hüvelyt kezemnek.Sokszor sóhajt leheltél szívemre,majd nyelvemet vezetted.Nedvvel szórtál be minden édes kegyetlent,csíp?ddel kört írtál, csiklandoztad a szerelmet.Bimbóidra ráült a forma teljes kereksége,harapás, gyengéd csecse-becse.Testedre a duzzadt borzongás terült,arcod volt a tisztán zuhanó vízesés.Füled gyöngyöz? hullámba [… Tovább]

Egy távoli pont csupán a remény, mely feketén integet felém. Fekete arcán, fekete szemek villogják: elveszek ha elveszejtenek.  

  Szegények szeme fénylik így, mikor mosolyognak. Nézem sima hátukat a zúzmarás járdalapoknak.   A fák komorak, szépek… – csak a gondnak zöld a bokra – Szitál a délután a fázó, borzas galambokra.

Elszakadt a szíjam. Beferdült az est magába. Én, mint éjjeli lepke, leszállok egy lámpán a bús fény? magányba. A szoba sz?k, nincsenek terek, csak vad er?k, halott szeretet. Ma is lámpahunyásra van a másnap, torz, éjjeli álmokban – valakik mindig [… Tovább]

többször szerettem volna elmondani neked, de nem volt rá szavam, olyan buta voltam; csak kerülgettelek, mintha akarnék t?led valamit, pedig adni akartam akkor már, hisz oly sokat kaptam, nem is értékeltem addig, csak úgy jár nekem – gondoltam, de azért [… Tovább]

Megállt az id?. Lombkoronák alá menekült a köd. A tó vibráló tükrén, látom arcod.         Alkonyodik.   Berozsdált szomorúságod,    darabokra hull.

Vágy öledbe simul, múló pillanat, markáns a ritmus, heged? sírva kacag,   Búg a latin, búg és lüktet búgón szól forró zene, szikrázik, vibrál heve, … lassú-gyors – gyors-lassú üteme, míg tüzesen járod a tangót, te vagy szerelme, életed percek [… Tovább]

    Túl friss még a hant s a fájdalom, hogy írni tudjak rólad. Itt érzem kezembe simuló, reszkető ujjaid szorítását, látom könnyben úszó szemed, ahogy elmeséled álmod. Ritkán sírtam előtted, hogy ne aggódj értem. Folyhat már a könnyem, látod.

Tenyerünkben vergődik a Nap, hozzánk szelídült, úgy néz fel ránk, mint meghasonlott utcareklám kreppvörösére felmázolt alak.   Aláhullt létből a semmibe. Kurta útján már csak bólogat. Nem kíséri ájult hódolat, ájtatos szó, se varázsige.   Túlhaladta bálvány-csúcsait s mire kábán [… Tovább]

* Florida:   Leszállt a gépem, s ott álltam félszegen, fehérek s feketék közt látványtól részegen, én /a kis magyar/. Csomagjaim fáradtan kerengtek, már szédelegtek a futószalagon, újra és újra visszajöttek és én csak néztem a nyüzsgő tömeget. Fogadj be [… Tovább]

(az utolsó ezúttal Murák Tiborral)   Született gyilkos, éles borotvát szegez habos toroknak, kuncsaft tulajdonképpen az életéért fizet.   * Túr a vakondok, formás hegyeket mozgat a sík terepen, Alföld piramisait, fáraók, kincsek nélkül.   * A tótükörben vetkez? fák [… Tovább]

Végtelen id?k óta,fekszel a mélyben,de hallom szavad,amikor azt mondtad:‘ne sírj, csak emlékezz’Elfogytak az órák,elfogytak a percek,elfolyt minden könnyem,s most itt állok sírodmellett kiszáradt szemmel,s emlékeimben kereslek.

Üzent a tél, s a fehér ákom-bákom friss hó pamacsként sorjázott a fákon,   hó üzenet, s ha annyiféleképpen íródhatott a könnyű hóesésben   bokrok ölére, ágak ujjhegyére, lehet akármi, nem akármi mégse,   mert úgy csillog a téli déli [… Tovább]

elvesztettük a pert mint szüzességet (a kapualj hiábavaló halottjának)   halk ködökön által szemünk szolgáltál de máris itt korlát a világ száz dolgát elzárta el?lünk a véges tudtad-e hogy a folyó széles medre az id? kimerte  a reményt és szerte [… Tovább]