Mélyemben lüktet, szúr akár a kés,fojtogat, kínoz kegyetlen vadul,míg egyre csitítom a sajgó szenvedést,? verg?dik, mint ki sosem szabadul. Hosszan vajúdom, világra hozom,könnyes tekintettel borulok fölé,jó szül?ként tenyeremen hordom,s míg én övé vagyok, ? mindenkié.
trombitavirág kinek nyújtod termésed oly szeretettel
El?ször szemedet adtad, majd a hüvelyt kezemnek.Sokszor sóhajt leheltél szívemre,majd nyelvemet vezetted.Nedvvel szórtál be minden édes kegyetlent,csíp?ddel kört írtál, csiklandoztad a szerelmet.Bimbóidra ráült a forma teljes kereksége,harapás, gyengéd csecse-becse.Testedre a duzzadt borzongás terült,arcod volt a tisztán zuhanó vízesés.Füled gyöngyöz? hullámba [… Tovább]
* Anyám fehér felhő, Apám néma bánat, Anyám tiszta égbolt, Apám már nem árthat. Apám régen elment, Anyám virág szirma, Apám koporsóban, Anyám dala néma. Apámért a könnyem hullik évek óta. Anyámért a szívem hasad meg naponta. [… Tovább]
Egy távoli pont csupán a remény, mely feketén integet felém. Fekete arcán, fekete szemek villogják: elveszek ha elveszejtenek.
Kép és haiku együtt haiga (japán versforma) Újra és újra létkerékbe kergetnek pillangóvágyak
Szegények szeme fénylik így, mikor mosolyognak. Nézem sima hátukat a zúzmarás járdalapoknak. A fák komorak, szépek… – csak a gondnak zöld a bokra – Szitál a délután a fázó, borzas galambokra.
’mint nedves foszfor kopik le az utolsó gyufaszál végén, a fényért küzd? gyerek szemét látom a sötétben’ Te meg a felh? szélén lábad lóbálva az ugráson gondolkodsz. Arcod borult vetületén az árnyék magába ring, búskomor dalokat dúdolsz [… Tovább]
* Ott hevert egy parki padon félig becsomagolva, jó főszeres, fokhagymás kolbász, ahogy a magyar ember szereti. Lehetett vagy húsz deka. Valaki ottfelejtette, vagy szándékosan hagyta ott, ki tudja? A járókelők jöttek-mentek, ügyet se vetettek rá. [… Tovább]
Hogy miért járok be, hát mib?l f?teném ezt a nagy lakást? Hogy nincs bekapcsolva a konvektor, hát észrevetted, hogy nem kattog? A legnagyobb gond a cserépkályha. Fagyoskodnak az elhagyatott házban, pulóver, pulóver hátán – ki tudja, még örökülvettek “svájci” bundabugyit [… Tovább]
Mintha egy zegzugos, áporodott levegőjű, rosszul világított folyosón lettem volna. Egyszer csak egy ajtó körvonala bontakozott ki. Benyitottam. A terem méretű szobában füstszagú, párás félhomály terjengett. A távolabbi részek elmosódottak. Bemennék, de úgy féllépésnyire, egy hatalmas madárfészek [… Tovább]
Noémi felkéri nyolcadikos indián diákját, hogy hatodikos osztályának beszéljen az indián kultúráról és az indián gondolkodásmódról. Ki a lúzer? Aaron úgy jelentkezett órák után Noéminél, mint aki veszt?helyre ment. Noéminak osztálytársa, Karcsi jutott eszébe, akit Szennyei tanár úr arra [… Tovább]
Kézzel-lábbal hadakoztál ugyan, s még spirituális masszázsra is eljártál – ám mindhiába -* Megfogták kezeid az évek. Magukkal húztak. Nem lévén biztosításod az évek múlása ellen, így azonnal megtérítendő kárigénnyel nem léphettél fel. [… Tovább]
Elszakadt a szíjam. Beferdült az est magába. Én, mint éjjeli lepke, leszállok egy lámpán a bús fény? magányba. A szoba sz?k, nincsenek terek, csak vad er?k, halott szeretet. Ma is lámpahunyásra van a másnap, torz, éjjeli álmokban – valakik mindig [… Tovább]
többször szerettem volna elmondani neked, de nem volt rá szavam, olyan buta voltam; csak kerülgettelek, mintha akarnék t?led valamit, pedig adni akartam akkor már, hisz oly sokat kaptam, nem is értékeltem addig, csak úgy jár nekem – gondoltam, de azért [… Tovább]
Megállt az id?. Lombkoronák alá menekült a köd. A tó vibráló tükrén, látom arcod. Alkonyodik. Berozsdált szomorúságod, darabokra hull.
Vágy öledbe simul, múló pillanat, markáns a ritmus, heged? sírva kacag, Búg a latin, búg és lüktet búgón szól forró zene, szikrázik, vibrál heve, … lassú-gyors – gyors-lassú üteme, míg tüzesen járod a tangót, te vagy szerelme, életed percek [… Tovább]
Túl friss még a hant s a fájdalom, hogy írni tudjak rólad. Itt érzem kezembe simuló, reszkető ujjaid szorítását, látom könnyben úszó szemed, ahogy elmeséled álmod. Ritkán sírtam előtted, hogy ne aggódj értem. Folyhat már a könnyem, látod.
Tenyerünkben vergődik a Nap, hozzánk szelídült, úgy néz fel ránk, mint meghasonlott utcareklám kreppvörösére felmázolt alak. Aláhullt létből a semmibe. Kurta útján már csak bólogat. Nem kíséri ájult hódolat, ájtatos szó, se varázsige. Túlhaladta bálvány-csúcsait s mire kábán [… Tovább]
* Florida: Leszállt a gépem, s ott álltam félszegen, fehérek s feketék közt látványtól részegen, én /a kis magyar/. Csomagjaim fáradtan kerengtek, már szédelegtek a futószalagon, újra és újra visszajöttek és én csak néztem a nyüzsgő tömeget. Fogadj be [… Tovább]
Néhány szerzőtársam személye, erős pozitív irányba értékelődött át bennem. Gyuri a hátán vitte az estet, makulátlan pontossággal és odaadással. A két színitanodai szökevény hölgy tagja nem okozott meglepetést, hiszen ismerem a magával ragadó habitusát, ám sármos partnere tízpontos említést érdemel. [… Tovább]
Percek óta erszkedtek az egyre sűrűbb, követhetetlen, és kiismerhetetlen erdőben, az alig látható ösvényen, míg egy minden oldalról zárt, sötét, völgybe értek, amit a sűrű bozót mellett, jellegzetesen nyirkos helyet kedvelő növények zártak még jobban el. Az elől haladó [… Tovább]
* Biztos sok beszámoló születik majd erről a hangulatos, késő őszi estéről, de mivel mindenki mást vesz észre, mást lát, én is próbálkozom. Amikor a keceli est után felkerült a hír, s a jelentkezők sora megállt 6-7 előadónál nem [… Tovább]
(az utolsó ezúttal Murák Tiborral) Született gyilkos, éles borotvát szegez habos toroknak, kuncsaft tulajdonképpen az életéért fizet. * Túr a vakondok, formás hegyeket mozgat a sík terepen, Alföld piramisait, fáraók, kincsek nélkül. * A tótükörben vetkez? fák [… Tovább]
Végtelen id?k óta,fekszel a mélyben,de hallom szavad,amikor azt mondtad:‘ne sírj, csak emlékezz’Elfogytak az órák,elfogytak a percek,elfolyt minden könnyem,s most itt állok sírodmellett kiszáradt szemmel,s emlékeimben kereslek.
Üzent a tél, s a fehér ákom-bákom friss hó pamacsként sorjázott a fákon, hó üzenet, s ha annyiféleképpen íródhatott a könnyű hóesésben bokrok ölére, ágak ujjhegyére, lehet akármi, nem akármi mégse, mert úgy csillog a téli déli [… Tovább]
elvesztettük a pert mint szüzességet (a kapualj hiábavaló halottjának) halk ködökön által szemünk szolgáltál de máris itt korlát a világ száz dolgát elzárta el?lünk a véges tudtad-e hogy a folyó széles medre az id? kimerte a reményt és szerte [… Tovább]
Hátha valaki még nem ismeri, ő a Főszerkesztő * Ilcsi és Gizike már mindent elmondott. Csak néhány gondolat. Nagyon készültem a találkozóra. Egyrészt, egy vendégeskedéssel volt összekötve, másrészt pedig kíváncsi voltam Rátok. Az előzetesekből már [… Tovább]
… ha egy rég feledett emlékkönyv kicsi lakatját kinyitjuk és lapozgatni kezdjük, az emlékek felszabadulnak tudatunkban… Ezt az Emlékkönyvet Kovács Ilon írótársamnak ajánlom szeretettel. – Nagymama, nézd mit találtam a ládában, abban, ami a sufniban van! Egy piros b?rkötéses [… Tovább]
“Vendégem voltál, ülve a lét peremén talpig reményben.” – Idézet Valakitől – * A téliesre fordult időben korán sötétedik. Csend van, csak az állólámpa világít a fotel felett. Olvasok. — Mit csinálsz? — kis hang suttog az íróasztal felől. [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!