Marthi Anna : Ha hó

 

 

felőled más a szél hosszú lelked hajadban hordó

semmi nem remény “furcsa körbeforduló táncot” jár

holtában el a vad a kundalíni kígyó fejénél

vissza mi marad fehér zsebkendővel érintenél

 

hátadon hajad fehér mágia fehér lapon

fésűm elakad egy piros betű láthatatlan szavak között

szépet álmodom átlátszó könyvről és érintésről

rád maradt a fájdalom s a hörgőkre

 

 

 

*Watch My Dying

Legutóbbi módosítás: 2010.11.28. @ 21:20 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1339 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak