Nap: 2010.11.02.

    Ilyen még sose volt, Ilyen már sose lesz: Itt vagyok el?tted, Aki egyetlenegy.   Egyedüli példány – Titok és észak-fok, De nem idegenség, Bárki is bármit mond.   Kérdezhetsz akárkit Fel?lem, megmondja: Nem tud idegennek – Amit mond [… Tovább]

magzat vagyok  belőletek jöttem létre  génjeiteket őrzöm magamban  s adtátok a jövőnek  (testemet)  csak egy folt jelzi még,  de növök szépen  Apa!  akarj te is… ne hagyj egyedül a sötétben.  engedd, hogy melletted legyek,  fogjam a két kezed…  megpihenek itt [… Tovább]

Egy év. Vagy talán kett?. A szül?k öregek,A ház is elkészült:Friss meszelés, új tet?. A gyerek óvodában,Barátai között.Nem értené meg eztA félszet az apában. Így maradunk. Féktelen… Még van, még van törvény,És az id? is jó!Oly’ kellemes… Végtelen…

nincs vágy, nincs n? – a teremtés férfiról szól: folyvást a szaporodásról – anélkül, hogy atya mellett lenne n? egy másik elvvel, mivel elvb?l egy is elég, jobb, ha magában foroghat, másika vitát támaszthat: diabolosz – minek – vita. férfi [… Tovább]

   *  kecskemét felől kivágódó kertkapun vihar érkezik  *  totyogó varjak tegnap még fodrozódott a sóstó vize  *  lám napnyugtával   árnyékom is mily nyurga   hipp-hopp hazaér 

tenger vizében úszó piciny sell? fáradtan integet egy kis kéz emlékét takarod ködbe is vész emlékét akarod elásni mély gödörbe siet?s kéjek sikolya visszhangzik benne bár lépni szólni élni ölelni lenne kedve a sánta élet el?ször apró lábát törte s [… Tovább]

Néha eljátszom a gondolattal: Pörgetem ujjaim közt, feltekerem, mint nagymama a szerteszét hullott fonalat, Szívemhez szorítom, ellököm, A földhöz vágom, pattogtatom, Gödröt ások, eltemetem, messze futok, Hogy aztán megkeressem, leporoljam, Újrakezdjem. Tétovázok, meg-megállok, Százszor rágom, kiköpöm, Sírok rajta, majd jót [… Tovább]

… kancsal szemekkel lényeget látni…*       karcos szavakkal felsebzett lelket gyógyítani – komolyan hiszed?   hogy a hamis dal, elcsúszott tercek dallamába magadat viszed?   erős akarás nyomasztó prése bizalmat szülhet – mért gondolod?   hazug áltatás csökött [… Tovább]

  Megszoktam, hogy engem vádolsz mikor a bűn vonz magához. Azt, hogy korholsz édesdeden Istennődként megengedem, csak annyit mondj, mikor itthagysz, hogy szeretsz még s visszahívhatsz. Elnézem már, hogy nem bókolsz s útlevél kell egy rúzsfolthoz. Elfogadom a mentséget hűségemre [… Tovább]

    Voltak nekem  esélyeim, ügyesen tudtam makacssággal kikerülni. Idealista szemmel bámultam a semmibe, szeretetet ott kerestem ahol éppen, nem létezett, azt láttam, amit én akartam, hazugságot, hamisságot öltöztettem szép ruhába, mikor mezítelen elém álltak, félelmemben kiabáltam: elvesztettem minden kincsem(!), [… Tovább]

  Talán túl korán keltem. Megint. Csak a berögzött mozdulatok imitálják a reggelt. Teszem, amit kell, dolgozni indulok…   Olyan kabát ez, ami szorít, – mint a magány – és b? is egyszerre. Szavaim nehezek… Húszon túl a vaspénzekkel nem [… Tovább]

  „Mint az árnyék, mikor elhanyatlik, el kell mennem,              és ide s tova hányatottan, mint a sáska.”                                                             (Zsoltárok könyve 109.)       Zárlatos a biztosíték, nincs áram, kihunyt a Fény, amikor a kapcsolót lekapcsoltam.   Lámpaburában [… Tovább]