Beszürkültek a hétköznapok. Nincs más, csak a munka, a pénz meg a gond. Egy kiló kenyér penészedik a polcon. A növekvő foltot nézem: megint Rád gondolok. Évek vagy évezredek? Ki számolja? Élsz? Nem érdekel. Megsebzett kezed, csak azt látom. [… Tovább]
Nyújtózkodó végtagok. Átaludt évek. Felébresztetted Csipkerózsikát. Vállald a következményeket.
Eljön majd az id?, mikor szemeimnek nem a színét, – nem kell az “a”Hanem a mélységét nézed. – nem kell az “a” Akkor lelkedbe temetem azt, ami szívemb?l megmaradt. Nedveidben fürdetem meg magam: – nem kell a “meg”. A téged emészt? sav [… Tovább]
A fájdalom kell. Mi ölni tud, építeni is képes.Az arcát azonban nem felejtheted. Ahogy vérz? szájához emeli az almát:inkább kígyód ?, mint Évád.Romlásba taszít minden csalfa kacagása– másra nevet így, Téged már szemei rég nem látnak. Miért is nem érted [… Tovább]
…én már nem segíthetek. Mert messze vagy, mondod,s én hiszek neked.Meg most amúgy sem megy, és persze beteg is vagy.Meg ott van a függ?séged is.(Nem vághatom le nyakadról a kötelet.) Csak azt ne hidd, hogy gy?löllek.Ennél mélyebben nem lehetnék benned.Minden [… Tovább]
Nézd a testem: mennyiforma, mennyi kecs ésszám-arány. Nézdmilyen áramvonalas:ha hozzám érsz – megráz. Persze most még futszt?n? perceink után -hasztalan,néha megállsz. Hogyén lettem ez állomásnem zavar – bátran lépj tovább. Átkozzuk a percet, ajkainkimára gyúlva szidják;s térdelünk széttárt lábakkal,buzgón gy?lölködve [… Tovább]
És akkor megtorpant a pillanat. Hátra szaltót ugrott a szív. Akkor és ott egy világ épült fel. Valami végtelen távolban útra kelt, És zubogva, zsongva lüktetett a vér. Azóta keresem (hiába) kutatom Az elveszett pillanatot. – Mintha meg lehetne találni [… Tovább]
Néha eljátszom a gondolattal: Pörgetem ujjaim közt, feltekerem, mint nagymama a szerteszét hullott fonalat, Szívemhez szorítom, ellököm, A földhöz vágom, pattogtatom, Gödröt ások, eltemetem, messze futok, Hogy aztán megkeressem, leporoljam, Újrakezdjem. Tétovázok, meg-megállok, Százszor rágom, kiköpöm, Sírok rajta, majd jót [… Tovább]
Lehajtott fejjel ment az úton csendesen mosolygott. Néhány rajta átsuhanó tekintet szánakozó fényében fürdött. Milyen boldog is volt akkor pénteket hirdetett a rádió. Otthon a fotelben két napon s két éjen át reménykedett. Bízva bízta hogy megsz?nik e [… Tovább]
