„Mint az árnyék, mikor elhanyatlik, el kell mennem,
és ide s tova hányatottan, mint a sáska.”
(Zsoltárok könyve 109.)
Zárlatos a biztosíték,
nincs áram,
kihunyt a Fény,
amikor a kapcsolót lekapcsoltam.
Lámpaburában ring a földbe
gyökerezett vágy,
tesze-toszán
súrolja a villanykörte ingoványát.
Álmom valóra vált. Felébredek,
felhúzom a rolót,
a redő fényes,
csak már túl késő, hogy véget vess:
Szedd a motyódat!
Legutóbbi módosítás: 2010.11.02. @ 08:40 :: Horváth Nóra
