Horváth Nóra : Álom -nincs maradásom-

 

„Mint az árnyék, mikor elhanyatlik, el kell mennem,

             és ide s tova hányatottan, mint a sáska.”

 

                                                          (Zsoltárok könyve 109.)

 

 

 

Zárlatos a biztosíték,

nincs áram,

kihunyt a Fény,

amikor a kapcsolót lekapcsoltam.

 

Lámpaburában ring a földbe

gyökerezett vágy,

tesze-toszán

súrolja a villanykörte ingoványát.

 

Álmom valóra vált. Felébredek,

felhúzom a rolót,

a redő fényes,

csak már túl késő, hogy véget vess:

Szedd a motyódat!

 

Legutóbbi módosítás: 2010.11.02. @ 08:40 :: Horváth Nóra
Szerző Horváth Nóra 87 Írás
"Egyedül birkóztam meg a megfelelés legádázabb ellenségével, már mondhatom, hogy veled, győzött az öntörvényű jelen, a múlt diktatúrája felett." (Mint... c. versből részlet, 2013).