Vers

Őnazonosság nélkül

Hagyd, hogy szóba álljak így visszanézve magammal, ki rég daccal elhagyott kegyes hazugságból s a bajt tetézve két én tartja bennem a haragot.   Két lélek járta át egy nőért  testem. Hol káprázat formált, hol bús árnytömeg. Egyikkel gyehenna tüzébe [… Tovább]

Vers

leszáll a köd

fák alatt gurul el az ősz ragyás almákba zárva lépj lassan ha arra jársz   becsukódik az arany kapu zöld színét elvesztette az ág     mézvirág hófehér szirmok őrzik a lelkek tisztaságát   sunyítva leszáll a köd az isten [… Tovább]

Vers

…feszengj!

óh, hogy d?ljön hátra benned a lélek, te szellem, kiben a jellem így feszeng! minden jót neked, te hamis próféta, komisz holt téma, tovább is így feszengj! nem vagy te jótev?, jótev? tán színlel, ha már kapott, kapott, s akkor [… Tovább]

Vers

Erodált gyönyör

Ha férfi volnál, könnyedén legyintenék –rossz helyen jársz, én n?ket kedvelek,Szerelmes kedvem dimb és domb-terekverik fel, s döbbenek er?mre újra még. De mert n? vagy, látom, és minden pillanatfeléd lök – jonhjaim radar-jeletvesznek fel?led, bár csak képzeletminden, mi vonzó – [… Tovább]

Vers

Utolsó felvonás

„Akartam lenni csillag én is, A Végtelenség gyermeke, Valaki, aki szárny is, fény is, Örök szépségek hirnöke – De lehet-e repülni annak, Ki teste rabszolgája lett, Kinek már mindenekfelett Csak „hő”-i és „kiló”-i vannak, S ki csak csomó rút vegyi [… Tovább]

Novella

Álomtörő álom

“egyedül a felkelő nappal fekete bársony bordó brokát kihagyó halkuló aggyal jéglábon gázol a fény a patakon át” Radnai István: A távozó éjre kapaszkodva       Nagyon sokszor repült már álmában, ez mégis valami egészen más volt. Általában széttárt [… Tovább]

Vers

Csillaga, hajnala

(Egyel?re több régebbit nem leltem…ha lelek, (mert van) felteszem!) Csillaga, hajnala: reményem csillaga, szerelmem hajnala, csillagom, hajnalom!   Tüzes csikó-hittel iramodnék hozzád, hej, de erd? állja álmaimnak útját.   Lombkoronák zárják, elnyelik szép szavad, csillagom, hajnalom, az erd? lelke vad! [… Tovább]

Novella

Nem vagy egyedül

Én is sokat vártam… *       Én is sokat vártam…   Szerényen álldogált a kristálypohár a szekrényben. Ezüst tálca volt alatta, fényes, mint a tükör. Nem kellett lenéznie a tálcára, úgy is tudta, hogy más, mint a többi [… Tovább]

Egyéb

Tehetségkutató

  Adott egy külföldi műsor, amit azután sikeresen adaptálnak a hazai piacra. Lemegy egy széria, majd még egy és még egy. Utánpótlásban nincs hiány, nézettségben sem, melyet jócskán megalapoz az a tény, hogy az emberek előszeretettel nézik, ahogy mások hülyét [… Tovább]

Vers

Impressziók hajnalán

elveszítve minden sz?z sugarát Mottó: “jeges sarki szél borzol, csipkés blúzokon egy gombot kigombol – mindent nedvesre csókol, képzeletem.” Stumpf László: Mindent nedvesre csókol valakit nedvesre csókolok ajkát kifújja a szél cserepein elvágom talpamat öle zokog hüppögve nyílik s zár [… Tovább]

Vers

Álmodj

gömböly? hajnalonlecsusszan a sugár,falevelek közötttündértáncot jár t?nik, majd kibukkan,mosollyal kacsingat,szelíd ujjal simítablakodon át (kedves, ki távol vagy,álmodj csak tovább)

Vers

halál

Az életünk születésünk pillanatával indul, múlnak az évek, kiteljesedik és eljön az id?, amikor hanyatlásnak indul… eljön valaki, aki végleg lezárja földi életünket.   avíghalálitt van rám nevetfél lábon állmagához int? ismer engemnem ismerem felvérvörös a ruhájaszemembe néz sóhajtfagyos csókja [… Tovább]

Vers

Karvalyok

“Ne a mesterek lábnyomát kövessétek, hanem azt amit ők is kutattak!” (Macuo Basó – a haiku nagymestere)  *    csupasz tölgy alatt   lám sirató asszonyok   fekete zsákok    *        apró stiglinc az   platán gömböket tépdes   karvalyok felett  

Vers

Az én meggyfám

* Házam előtt van egy meggyfa, gyerekek hada lóg rajta, szedik az érett szemeket, öröm nézni  kis lelküket.   Annyi a levél a meggyfán, halandó meg nem számlálná. Sikongás hallatszott róla, elfújta a szél régóta.   Most ősz van, engem [… Tovább]

Vers

Elválás

(újabb régi)     Indulatvillámok tüze szörnyeket teremt és kiolt tudatom fehér tájain. Egy pillanat s – igaz se volt!   Legyen-e annyi tisztelet, ha nem egymás, magunk iránt – emberségünk zálogául – elviselni azt, aki bánt?

Vers

Dáma

Levetem szerelmed karcsú hatását. Könnyes szemeid nem hajlanak már szívem kecses lépteire. Lenyelem görcsös mondanivalód nyers piszkozatát, mely kegyetlen pusztítást remél verejtékeivel. Rég volt már sikoly a szemedben, ám síromról föld vár rád. Kezedben dámád, mi üti életem. Büszkeség, bölcsesség [… Tovább]

Hírek

150 éves Arany János lapja

Elfelejtett évfordulók   Miközben a Nyugat megalapításának 100. évfordulóját konferenciasorozattal, tanulmányok, kötetek sorával ünnepelte az irodalmi szakma, a többi fontos sajtótörténeti évfordulóról rendre megfeledkezik.   150 évvel ezel?tt 1860. november 7-én indította útjára Arany János a Szépirodalmi Figyel? cím? folyóiratot. [… Tovább]

Egyéb

Nyugodt kikötőm menedéke

lehetne mégis parafrázis (nászajándékba kértem régen az Oporto -t, jó pár éve a zenekar koncertjén is voltam, Teresa arcát már előbb megénekeltem, most próbálkozom dalszövegfordítással, nem énekelhető, de a szöveget -azoknak, akik nem tudják a nyelvet- a dalhoz mellékelni, ez [… Tovább]