Lénárt Anna : halál

Az életünk születésünk pillanatával indul, múlnak az évek, kiteljesedik és eljön az id?, amikor hanyatlásnak indul… eljön valaki, aki végleg lezárja földi életünket.

 

a
víg
halál
itt van
rám nevet
fél lábon áll
magához int
? ismer engem
nem ismerem fel
vérvörös a ruhája
szemembe néz sóhajt
fagyos csókja ajkamon
ámulva lesem nem idegen
mozdulatlanul némán várok
kívánom a szót felém lépked
ujjain csillogó arany karikák
pillantása keresztre feszít
kezét nyújtja életem kéri
engem jegyesének tekint
fekete leplek ölelnek
a nászágy vetve áll
testem karma tépi
dönthet fel?lem
ócska küldönc
élet bírája
megkapott
hatalom
isten
bíz
?

 

Legutóbbi módosítás: 2010.11.08. @ 11:12 :: Lénárt Anna
Szerző Lénárt Anna 140 Írás
Három családos elvált nő vagyok. Gyermekeim kirepültek a fészekből, egyedül élek. Köztisztviselőként dolgozom, a feladataimat legjobb tudásom szerint látom el. Lelkiismeretes embernek tartom magam.Szeretem az embereket, átérzem gondjukat és ha tudok segítek. Megpróbálom a legrosszabb dolgokból is a legjobbat kihozni, mert azt tartom az élet túl rövid ahhoz, hogy megkeseredve éljünk. Sok mindenre megtanított az élet, elsősorban arra, hogy sosem adjam fel. Ha reggel borult az égbolt nem arra gondolok, hogy esni fog, inkább annak örülök, hogy még nem esik. Verseket gyermekkorom óta írok. Az általam írt versek "én vagyok", tükrözik a lelkem, a vágyaim, átölelik az életem. Romantikus embernek tartom magam, a halak csillagjegyre jellemző tulajdonságok szinte mind jelentkezik nálam. Alföldi lány lévén kívánkozom a hegyek közé. Ha tehetem a szabad időmet hegyes vidéken, sétával töltöm. Igaz kevés ilyen akad, de ha adódik akkor kihasználom a lehetőséget.