Nap: 2010.11.06.

    Hiába, tört remények már  nem oldanak béklyóm alól, fogoly vagyok, saját valóm ocsúdni képtelen,   haladni kell tovább, az út nehéz, beismert bűnökért viseld el átkaim, felelj: talán kegyelmet ad   nekünk egyetlen, tétován lehelt, szerelmes csók? A [… Tovább]

preparátum mobile.a bels? örvénylés,a kényszeres döntés neve. a tudatalattid magábagörbül? láthatatlan vetület,hogy a létezés,a végtelen hasábjába maró körf?rész,semmi.élhetsz örökké, vagy halhatsz untalan bele.

 *    mogyorófámon   két tucat gömbkamera   szél cseni lombját    *    vadrózsabokor   csipkebogyók nélkül is    tüskéid szúrnak    *    szálakra hasadt   a yucca spulnira fel   dolgozz vén singer

Aki voltam, nincs már. Elhagytam magam én is, mikor mindenki elhagyott. Így  lettem jégkék rontóár, parttalan őssejtrobbanás, élő tetszhalott.   Kiszáradt medrem csobbanatlan holtág, hol búvó erek omló csendje vonz. Iszapmélységek nedveim széthordták, nap se éltet már, szellő se fodroz. [… Tovább]

(Régi versem, nemrég került el?.) Jégvirágot festett ablakokra, tar ágakra dérgyöngyöket szórt. Száj kémény lett, lehelet g?z-bokra bodorodott. Szilánkolt a csont.   Ébredt a nap szürke derengésben, hófelh?ket görgetett a szél. Fehér csönddé dermedt erdeinkben jégagyarral csörtetett a tél.

Szétestem, de mindig összeraknak,szétrágott papírlapona tollvonás csak henyél,eddig azt hittem értem az irodalmat;ülj le mellém, ne csak kenyeret vegyél.Az érzéseket összedobáltam,mint lomtalanításkor, üres lesz a ház,felpakolt utcákon árva lesz az ember,árva az élet és a betakarítás. Sokan mondták hajszolom az [… Tovább]

  Fáradtak az ?szi éjszakák. Szeret?m hajnalban ér haza. Köztéri lámpák fényében fürdik, virraszt Békéscsaba.   Kapcsolgatom a tévét, kint sötét van, az ablakok vakok. Otthagyott bögre az asztalon. – pont ilyen egyedül vagyok –   Ilyenkor üres a közös [… Tovább]

válaszvers Péter Erika: Rozsdás glóriák cím? versére s amikor a gyertyák csonkig égtek,s a hajlott emberek hazatértek,megszólal a csend a kövek között,s mind, aki már elköltözött,eljön egy kicsit ünnepelni,a sötétben telt öt, tíz, száz, ezer évet elmesélni,hátha történt valami érdekesott, [… Tovább]

megosztotta véled teljes magányát tengervíz morajlott az anyaölben méhében akár a remete rák megosztotta véled teljes magányát mint ahogy a fátyol lebben hallotta szülei izgatott szavát majd feltörte valami csendet nyílt az ajtó ha valaki csenget és nem koldus csorba [… Tovább]

most kicsit a csendbe burkolódzom csak fákat hallgatok… hagyom, hogy végig aludják álmukat bennem a gondolatok   hatalmas villámként vágott létembe a felismerés   kettétört csillaggá lettem s most minden szavam kevés…