Welcome in America!
Szerencséje volt. A repül?n ablak mellett kapott helyet. Innen szép lesz a kilátás. Ha meggondolja, Brassó-Budapest vonattal tizenkét óra, Budapest-New York repül?vel nincs annyi. Elég fura…
A repül?téri vizsgálaton túlesett. A csomagjai összsúlyának is határt szabott a repül?. New Yorkból nem írhatta haza, hogy „Bocsika, otthon felejtettem valamit, anyu küldd utánam a következ? vonattal…” Eszébe jutott Gábor egykori megjegyzése, amikor rájött, hogy elhagyja a szül?hazáját: „One way ticket to the moon” Hát igen ez még inkább úgy fest. Hiszen egy másik földrészre megy.
Bob közbenjárásával viszonylag könnyen megkapta a beutazási vízumot. Pedig eléggé csóválták ott a fejüket, hogy Magyarországon él, bár Romániában született, s most Amerikába megy férjhez. Úgy néztek rá, mint egy vándormadárra. Vár még rá egy-két kaland a bevándorlási hivatalnál.
Mi lesz, ha Bob nem várja a repül?téren? Az vicces lesz. Hiszen annyi pénze se maradt, hogy megvegyen egy repül?jegyet a hazatéréshez. Tényleg, mit is csinálnának vele akkor? Á, hülyeség az egész, Bob várni fogja.
Felszállt az utaskísér?. Kioktatta az utasokat, hogy mit kell tenni, ha… Hát igen, ez a szöveg bíztató. Emeli az utazási morált. A zacskók is, ha esetleg hányni kell. Az oxigénmaszkok is. Ott vannak a füzetecskék is a sok jó tanáccsal, olvassák el azt is, tanácsolta az utaskísér?, több nyelven is megvan. S aki nem tud csak magyarul? Az ne utazzék egyedül…
Felszálltak. Nemsokára már Ausztria fölött szennyezték a légkört. Csodálatos látványt nyújtottak az Alpok innen 10.000 m magasságból. Csak most vette szemügyre a két mellette ül?t. Valamilyen szláv nyelven beszéltek.
Egy id? után elhagyták az Alpokat. Érdekesek fentr?l a sakktáblaszer? földek, a városok. Aztán megjelent az Atlanti Óceán. Nem lehetett mást látni, mint a kékséget. Noémi hátrad?lt, s szabadjára engedte a gondolatait. El?ször az utolsó napok emlékei törtek fel töredékekben. Imre boldog arca a sikeres érettségi után. Szakács-egyetemet akar végezni külföldön. El?bb egy évet lehúz egy hajón, hogy tudja finanszírozni a tanulmányait. Már kezdett érdekl?dni, és vannak biztató jelek, hogy talál munkát. Van ambíciója annak a kölyöknek, az biztos. A búcsúja jólesett: „Tanárn?, Imre szorítja!” Azt válaszolta akkor: „Akkor Áron se hagyja magát!”
Aztán a beszélgetés telefonon az édesapjával. Az nem volt semmi. Négy-öt nappal azel?tt beszélt szüleivel. Az édesapja „Mizújs?” kérdésére azt mondta: „Semmi különös nem történt a napokban – csak elvesztettem az állásomat a Parlamentben, kirúgtak az iskolában, nincs többé lakásom, nem ugrottam a Dunába, de van egy v?legényem…” Akkorra már volt ereje tréfálkozni. Ó, hogy nem látta az édesapja arcát akkor! Próbálta már többször is elképzelni. Els? reakciója az volt, hogy: „Állapotos vagy?” Mikor elmondta néhány szóban eljegyzésének el?zményeit, szülei azonnal vonatra ültek. Jól is fogott jelenlétük a következ? napokban, amíg a bürokráciával vívott közelharcot az amerikai és a román nagykövetségen. Édesapja egy szót sem szólt, de látta rajta, nagyon nem tetszik neki a dolog. Lesz valaha megelégedve választásával? A kimaradt faggatózása sokatmondó volt. „Nem sietted el ezt a döntést kislányom?” Hiába magyarázta, hogy még csak eljegyzés, s ha mégse… Hogy Bob szereti els? pillanattól kezdve, hogy nagyon rendes ember…
A születésnapja egyben könnyes búcsú is volt a barátoktól. Azért akadt itt is néhány barátja. Szalayné, Luca, Ica, Zsike, Géza… Annak idején otthon nem tudott elbúcsúzni, olyan hirtelen jött el Brassóból. Aztán a találkozás Gáborral. Nem akart vele szóba állni. Amikor Gábor megmondta, HIV-fert?zött, kiment a lábából az er?. Az se volt, akivel szóba merjen állni ennyire kényes témáról. Mennyire kellett volna akkor mellette valaki! Akkor már se Bob, se szülei nem voltak már mellette. Fel se merte hívni egyiküket sem telefonon, hogy elmondja, mekkora bajban van. Az a pokoli két nap, amíg megkapta a laboreredményt. Elvileg az a prosti fert?zte meg Gábort, akivel rajta kapta, de hát Gábornak lehetett még kalandja a kiszállásain. S a megkönnyebbülés. Mekkora szerencséje volt akkor, mintha ?rangyalának a keze vezérelte volna, hogy betoppant Gáborhoz. S ha Kinga nem „küldi haza”? Rossz rá is gondolni.
Aztán ahogy közeledett az elutazás napja, egyre jobban úrrá lett rajta a félelem. A félelem az ismeretlent?l. Itt Magyarországon is akadt olyan, akinek ismeretlenül is, ha azt mondta volna, bajba jutott erdélyi, segít?kész lett volna. Nem mindenki szemében volt „büdös oláh szuka”. Ezt csak ? általánosította így az els? napokban. Amerikában csak egy bevándorló lesz. Aztán a kétely vett er?t rajta. Tényleg hozzá akar menni Bobhoz? Vagy csak kapaszkodik belé, mert kicsúszott a talaj a lába alól? Bob meggy?z? szavai: „Gyere velem Amerikába! Adj a kapcsolatunknak egy esélyt!” – megnyugtatták, de ahogy közeledett az elutazás napja, egyre n?tt benne a kétely. S Bob nem volt mellette, hogy eloszlassa. Már-már ott tartott, hogy felhívja, s közli vele, nem megy. Akkor találkozott Kiseszterrel.
Jó volt híreket hallani, az emlékeket feleleveníteni. Azt már tudta róla, hogy bejutott a pszichológiára. Nosztalgiával töltötte el Kiseszter beszámolója az egyetemi kalandjairól. Jó volt hallani, hogy visszasírják a diákok. Hogy hiányolják a kollégák. Hogy Enik? bejutott a Mikóba[1] a harmadik legjobb eredménnyel. Hogy Secheinét leváltották. Hogy Anna lett az új igazgató, ki id?közben megszerezte az els? fokozatot. Hogy Ágit választották a helyi RMDSz elnökének. Ami igaz, igaz, mindig talpraesett n? volt, jó szervez?, ambíciós.
Megint er?t vett rajta az a döbbenet, amelyb?l azóta se tért magához. Kiseszter mesélt Moldovannéval való találkozásáról. Magyarul beszélt hozzá. Magyarázkodott. Bevallotta, hogy besúgó volt. Ez nem volt meglepetés. A férje elkövetett egy hibát régebben. Törvénybe ütköz?t. Azzal zsarolták, úgy lett besúgó. De csak az egyik besúgó volt a suliban. Els? pillanattól kezdve tudta, ki figyeli ?t. Azt is, hogy a másik sokkal buzgóbb, mint ?. Ha a beszámolóiból „kifelejtett valamit” Jónás azonnal számon kérte. Nem merte publikussá tenni személyét. Félt. Úgy se hittek volna neki. Ezt akkor még undorító magyarázkodásnak gondolta. Az pláne felfordította a gyomrát, amikor Kiseszter átadta az üzenetét. „Nem várhatom el, hogy Noémi megbocsásson. Arra, amit tettem, nincs bocsánat, akkora szemétséget követtem el ellene. Azt hiszem hányni fog, ha elmondod neki, hogy rémesen sajnálom. Csak azt szeretném, hogy tudja, amikor Vásárhelyre akartam költözni, hogy IonuÃ?£ jobb iskolába járhasson, s vágytam szül?városomba visszakerülni, Jónás elém tette a nyilatkozatot, írjam alá, hogy Noémi üldözött el. Választás elé tett. Vagy aláírom, s mehetek Vásárhelyre, vagy a férjem börtönbe kerül. Esetleg ki is tudódhat néhány dolog róla a faluban… Ez IonuÃ?£nak sem lenne jó… Ugye tudom mi történt Kézdivásárhelyen, ahol meglincselték a rend?rt?” – idézte Kiszeszter Moldovannét. Az viszont szeget ütött a fejébe, amikor Kiseszter idézte Moldovanné búcsúját. „Vigyázzatok magatokra, legjobb barátotoknak hiszitek, de egy rendkívül veszélyes n?.” Miel?tt Kiseszter megmondta volna kir?l van szó, hirtelen összeálltak a mozaikkockák. Jónás olyan dolgokról is tudott, amir?l elvileg Moldovannénak nem lehetett tudomása. Amir?l csak Kiseszter és Ági tudott. S még jobban megdöbbentette Kiseszter megjegyzése. „A legközelebbi helyi választásokon Ági megpályázza a polgármesteri helyet. S rá fogok szavazni. Mindezek ellenére. Mert hiszek az RMDSz-ben. S ha nem szavazok az RMDSz jelöltjére, kire szavazzak? Secheinére, aki majd a Nagy Románia Párt színeiben indul?”
Akkor vált benne véglegessé a döntés. El innen ebb?l a posztkommunista világból, ahol a volt ügynökök, irányítanak, zsarolnak. Kiseszter is biztatta: „Menj el innen, Noémi, te többet érdemelsz!” Ezt mondta Imre is. Áron is, amikor eljött hazulról. Vajon mi van vele? Miért is nem kérdezte meg Kisesztert?
Végül elszenderedett. Az utaskísér? szavára ébredt fel:
– Kérem, kapcsolják be a biztonsági öveiket! Üdvözöljük az Egyesült Államokban!
Bekapcsolta, majd kinézett az ablakon. A 93 m magas szabadságszobor[2], Amerika jelképe, mintha integetett volna neki a fáklyával. Mögötte láthatóvá váltak az Empire State Building, és a WTC ikertornyai[3] a többi new yorki felh?karcolóval együtt. Elfogta az izgalom. Alea iacta est![4] Vagy idézhetné Koppányt is az István a királyból:
„Nincs visszaút, István már a harcra készül,
Idegeneket hív magyarok ellen segítségül…”
Hát igen. Otthonról akkor futamodott meg végleg, amikor Emese románhoz ment feleségül. ? elfutott, nem fog beolvadni. S most? Itt aztán nehezen fogja magyarságát megtartani. Hol vannak Pataki György, Kabos Gyula, Pullitzer József és Karádi Katalin leszármazottai? Hol van már az egykori New Buda, a New York magyar negyede? A New Yorki Magyar Ház, és a New Yorki Arany János Magyar Iskola ugyan még létezik, amely keretében a Szent István templomban szombatonként magyar nyelvre, magyar olvasás-írásra, magyar történelemre és földrajzra oktatják a magyar származású rendszerint csak félig magyar ifjúságot.
Vonult a többi utassal a kötelez? vámvizsgálat felé. Az els? kérdése a vámosnak az volt, hogy
– Have you any drugs?[5]
Gyanútlanul vette el? esedékes ciklusa miatt magával hozott görcsoldót és fájdalomcsillapítót. Elkobozták. Más „tiltott” dolgot nem találtak nála. Már azt hitte, hogy túl van a vámvizsgálaton, amikor megjelent egy néger[6] vámos, s ?t és egy másik fiatal n?t kiszólította testi motozásra. Bocsánat, afroamerikai[7]. Ehhez illene hozzászoknia. A napbarnított n?r?l lerítt közel-keleti származása. Bár nem viselt csadort[8] s arcát nem akarta fátyol, a feje köré tekert hidzsáb[9] khimár[10] egy szálat se hagyott takaratlanul a hajából. Noémi az utóbbi napokban eléggé lebarnult, többször volt a strandon. Vajon ?t is arabnak nézték emiatt? El?re pillantott, ahol egy szemmel láthatóan arab vonású férfi, megúszva a motozást, már távozhatott. Miért pont ?ket nézte ki? Noémi azt hitte, bekíséri ?ket valahova, ahol majd egy n? fogja megmotozni ?ket. Szóhoz se jutott a meglepetést?l, amikor ott mindenki szeme láttára vele kezdte a testi motozást. Amikor a férfi keze a melle környékén hosszan elid?zött, elöntötte az indulat. Keze már indulatosan mozdult, amikor a sorstársának a keze vaskapocsként fogta le a pofonra mozduló kezét.
– El akarod hagyni a repül?teret? – súgta oda Noéminek.
A férfi gúnyos mosollyal könyvelte el Noémi mozdulatát, de nem folytatta tovább. Amikor túl lett ezen is, visszatérhetett a sorba. Egy id?sebb n? szólította meg. Hangjából felháborodással vegyes szégyenérzet érz?dött ki.
– Welcome in America[11]!
Noémi ránézett, majd nem válaszolt.
– Ne higgyétek, hogy ez jellemzi Amerikát. Megkövetlek benneteket Amerika nevében. Felháborító, amit veletek m?veltek![12]
Noémi intett, hogy rendben. Még mindig nem bírt megnyugodni, a keze reszketett a düht?l. Közben a khimárt visel? n? is csatlakozott hozzá.
– Ugye te nem is vagy mohamedán?
– Nem. Keresztény vagyok. Református. Noéminak hívnak. Magyar vagyok – mutatkozott be. – De Romániában születtem, és román állampolgár vagyok – magyarázkodott, látván, hogy sorstársa meghökkenve néz a román útlevelére. – Noémi el?ször kezet is akart nyújtani, de nem volt biztos benne, hogy ezzel nem követ-e el illetlenséget az iszlám törvények alapján. Egy idegen férfi biztosan nem nyújthatna kezet egy iszlám n?nek, de vajon két n? se foghat kezet? Inkább visszafogta a mozdulatát.
– Az én nevem Fatima. Iránból vagyok. Perzsa nemzetiség?. Örvendek az ismeretségnek.
– Én is – mosolyodott el Noémi.
– Magyar vagy? Az ?seitek a szakák ott éltek valamikor Perzsiától északra… Bátor harcosok voltak, a hatalmas Dâryûsh[13] király se bírt velük.
– Szakák? – bizonytalanodott el Noémi. – Nem véletlenül a szkítákra gondolsz?
– Mi szakáknak ismerjük ?ket. Hallottam ezt a nevet is. Igazad van. Angolul skythák.
– Mi, magyarok szittyáknak nevezzük ?ket. Akkor szegr?l-végr?l rokonok vagyunk! – nevette el magát Noémi. – Biztos azért van mindkett?nknek terrorista kinézetünk!
Fatima elnevette magát, épp válaszolni akart, de meglátott egy férfit, aki a távolból integetett neki.
– Allah legyen veled, s óvja lépteidet!
– Isten áldjon, s az ?rangyalod vigyázzon rád!
Miután egymás istenének gondjaira bízták egymást, Noémi egyedül maradt. Vajon hol lehet Bob? Lassan ment a kijárat felé, körbe-körbe nézegetve, hátha meglátja. A kijárathoz ért, de Bob nem volt sehol. Mi történhetett? Ha nem egyéb, szüksége is lesz Allah oltalmára.
Álldogált a kijáratnál egyre inkább reményét vesztve. Egy adott pillanatban rádöbbent, Bob valamiért nem jött eléje. Valami félreértés volt az érkezéssel? Most légy okos Noémi, hogy jutsz el a Gordon Ranchre! Telefonálni próbált. Üresen csengett. Kétségbeesetten hívta a Bob munkahelyi számát. Ott se felelt senki. Ez utóbbi nem volt meglep?, hisz vasárnap volt. „Gordon Ranch” „New Yorkhoz közel van” egy elég tág fogalom kelet-európai mércével mérve, hiszen a város 1200 km2 terület?. Egy taxisof?r nem is biztos, hogy ismeri a címet. Ha mégis igen, rá merje bízni magát, hogy vigye ki a városból? Azt se tudná, jó irányba viszi-e. Aztán eszébe jutott, hogy Bob mondta, útban hazafelé megmutatja, hol dolgozik, mert útba ejtik, Manhattan közelében van. El?kereste a címet. Hátha ott megtud valamit. Kiszállt a taxiból, fizetett. A kaput zárva találta. Csengetett. Nézel?dött a rácsokon át, hátha meglát valakit. A fuldokló is belekapaszkodik bármely szalmaszálba… Hirtelen egy rend?rautó szirénája ugrasztotta ki a szívét a helyéb?l. Az ijedtsége megkönnyebbülésbe csapott át. Hogy nem jutott eszébe hogy a sheriffi hivatalhoz forduljon! Ezzel kellett volna kezdenie. Aztán a szíve megint a torkában kezdett kalimpálni. Vajon a sheriff azért állt meg, mert ?t b?nöz?nek nézi?
– Ki vagy? Mit csinálsz ott[14]? – förmedt rá a sheriff.
Noémi válasz helyett a táskájába nyúlt, hogy el?vegye az útlevelét és a repül?jegyét, hogy igazolja, most érkezett, s hihet?bb legyen a meséje.
– Freeze[15]! – üvöltött rá a rend?r pisztolyt rántva.
[1] Sepsiszentgyörgy legjobb középiskolája.
[2] Maga a szobor csak 46 m magas, az egész emlékm? magassága 93 m.
[3] Csak10 évvel kés?bb, 2001 szeptember 11-én rombolták le Mohammed Ali Atta és b?ntársai.
[4] Suetonius által Julius Cézárnak tulajdonított szállóige: A kocka el van vetve. Állítólag i. e. 46-ban mondta, amikor seregest?l átlépte a Rubicont.
[5] Hozott magával gyógyszert/drogot? A magyarban meghonosodott drog kifejezés az angol „drug”-ból származik, mely egyszerre jelent kábító vagy ajzószert, vagy gyógyszert. Az Egyesült Államokba semmilyen gyógyszert nem szabad bevinni.
[6] A néger szó az amerikai „negro”-ból származik (vagy ahogy fordítják, nigger) mely spanyol eredet?. (negro = fekete spanyolul) Feltehet?en a spanyol rabszolga-keresked?kt?l honosodott meg az amerikai angolban, mert angolul a fekete = black.
[7] Mi nyugodtan használjuk a néger szót, Amerikába más a helyzet. Ha mi magyarok nem érezzük pejoratívnak és nem is használjuk sért? szándékkal csak ténymegállapításként a „néger” kifejezést, Amerikában a néger szó lenéz?, megalázó székely szójárással „bicskanyitogató” kifejezés, az afrikai származásúak csúfneve. Helyette az amerikai négerek afroamerikai kifejezés használatát követelik éppen úgy, ahogy az európai romák próbálják betiltani a cigány elnevezést, mely szerintük pejoratív, megalázó.
[8] A Ã?Ââdor, (ejtsd csádor), csador néven magyarított nev? iszlám n?i viselet, mellyel be tudják tartani az iszlám hidzsáb öltözködésre vonatkozó törvényét. F?leg az iráni n?k viselik. A csador a visel?je teljes magasságára szabott, félkör alakú, ujjkivágás nélküli anyagdarab, melynek nyitott az eleje. Kézzel, fogakkal fogva vagy a derék köré tekerve zárják össze visel?i. A hagyomány szerint a csadort fejkend?vel (rusæri), blúzzal (pirhan) és szoknyával (doman) vagy nadrág felé felvett szoknyával (shælvar) hordták. Az arcot egy hosszú, négyszög alakú fehér fátyollal fedték be, mely a szemeket még szabadon hagyta. Manapság a csadorhoz már nem hordanak fátylat. A jelenlegi iráni kormány, Khomeini ajatollah tanításait követve, a fekete színt ismeri el a csador illend? színének, habár néhány n? még mindig el?nyben részesíti a mintás, világosabb darabokat. Egy tévhitet eloszlatandó: Iránban a csador viselete nem kötelez?, csupán a hivatalos ügyek intézésére a mecsetek, illetve egyéb vallási kegyhelyek látogatásakor, ám hordásával meg?rzik jó hírnevüket és az iszlámmal szembeni áhítatosságot. Szükséges azonban a fejkend? viselete, mely azonban többféle formájú és bármilyen szín? lehet.
[9] A hidzsáb (Ã?ÂÃ?¬Ã?§Ã?¨, Ã?§ijÃ?Âb) egy arab szó jelentése: „takaró”, így nevezik a n?k haját letakaró, hosszú széles fejkend?t. (Egyesek szerint fátylat). Néhány arab és nyugati országban a hidzsáb szó els?sorban a n?k fejét és testét letakaró ruhát jelöli, de az iszlámban szélesebb jelentése van, többek között a szerénységet, a titoktartást és az erkölcsösséget is jelenti.
[10] A Korán a fejkend?re a khimÃ?Âr (Ã?®Ã?â?¦Ã?§Ã?±) szót használja.
[11] Gyakorlatilag magyarra lefordíthatatlan a welcome kifejezés, a német wilkommen megfelel?je. A well = jó és a come = jönni szavak egyesüléséb?l származik, legközelebbi fordítása üdvözlünk vagy Isten hozott. Ebben a kontextusban viszont ahogyan az amerikai n? használja az az értelme, hogy „Na, csodás egy fogadtatásban részesültetek itt Amerikában!”
[12] Egy nyári diákmunkára jelentkez? erdélyi egyetemista lány kalandja. Talán annyi pontosításra van szükség, hogy a 2001 szeptemberi 11-ikei terrorcselekmények után történt.
[13] Görögösen Dareiosz vagy latinosan Dáriusz (Darius) a perzsa birodalom leghatalmasabb királya. I. e. 519-ben megtámadta a szkítákat, de hadjárata kudarccal végz?dött.
[14] Az angolban nincs külön nyelvtani alak a magázásra és a tegezésre. Ennek helyét a megszólítás veszi át, a keresztnéven való szólítás felel meg a tegezésnek.
[15] Szó szerint: „Fagyj meg” Értelme: „Ne moccanj!”
Legutóbbi módosítás: 2019.06.25. @ 10:58 :: Adminguru
