Vers

Rózsák és tulipánok

Évimhez…       Föld és sár olvadjon léptem alatt,lehunyt szem? csillagok gyulladjanak fölémviasz fénnyel kötött virágokat,sírod fölé nyegle testem búsan viszi ölén. Kripta mez?n ontom térdem,kába és fáradt léptem rogyjon tiszteletrekoporsódra rózsa csokrot kértem,mert a márvány fed?t felnyitják ma [… Tovább]

Egyéb

Próza-tű

A legszebb verset szeretném ma éjjel, újra megírni, neked, apám; aki valaha hozzásegítettél egy meséhez, amivel könyvet nyertem a rádió pályázatán. Nem is szerettem azt a mesét: szegény fiú, megy világgá, meg orvos lesz, gyógyító – mert én nem lettem [… Tovább]

Egyéb

Egyéb

Amikor még kicsi voltam, És összetartott a felnövés illúziója, Hej, de nagyon büszke voltam, Leszek én még olyan hulla, mint akármely feln?tt! De azokat, akik nagyok, Mi férceli, varrja, tartja össze éjjel-nappal? Az ablakon mér’ nem ugrál Ez is, az [… Tovább]

Egyéb

majd ma

majd ma mindenki a sírok közt keresi a múltat majd ma virágszirmok szálnak a széllel s egy-két könnycsepp hullik az aranyporos keresztre én csak egy gyertyát gyújtok csendben majd árnyékot fest a szobám falára s téged ?rizlek egy gyertyalángban

Vers

Halottak napja

Néma gyász… üzlet az elmúlás… pár szál virág s megváltást remélsz…   Három szálat ötszázért! Leértékelt halál! Tessék, tessék! Itt megfelel?t mindenki talál. százasért egy gyertyaláng… szól a SZERV, haladjunk tovább! és futunk sírról – sírra emlékezünk rohanunk emlékezünk rohanunk… [… Tovább]

Vers

Szaga van a szélnek

  Szaga van a szélnek, füstös, dohos álomszaga, odafent már lobognak a fények, kísérteties csendjében az éjnek imbolygó alakok görnyednek sírkőmagányban. Háromszázhatvannégy nap csöndes a platánfák öle, ma gyertyák fénye szégyenít miriád csillagot, szaga van a szélnek.      

Vers

Minden élet zenemű

(Halottak napja elé)         Míg lélegzeted életben tart, s nem szólít a túlsó part, akkordokra bontod léted.    Kisebb csoportoknak ha zenélsz, sutba búsul a  józan ész  …koncert termekről álmodik. – Ma kottáid toldozgatjuk, komponálunk egy dalt, életed [… Tovább]

Egyéb

Ima helyett

A lángok fénye… *   Szürke derengésben lassan térdre hull az este. Keskennyé válik az út, ismeretlen. Csak lépkedek mögötted. Mint nyárról itt maradt szentjánosbogarak, szegélyezik az utat a kis lángocskák. Emlékmécsesek. Csak a hátadat látom. Sötét bőrkabátodra árnyak rajzolódnak, [… Tovább]

Vers

Ki bontja szét…

Ásít az éj fásultságát rejti így  ölén ringó csillagfodor ki bontja szét fényét a holt kőnek ha benne reszket a fátyolsötétség s ránk telepszik a kor mint az óbor s feltüzel jajra szembenézésre   Ki mondja meg merre vezet az [… Tovább]

Egyéb

Ők! (lányaimnak)

*   Ők! (lányaimnak)   A napok gyors egymásutánban peregnek, mint őszi levél a fákról. Meg sem láthatod, meg sem ismerheted őket, a napleveleket, mert oly sietve keringnek a föld felé. Elmúlni. Állj meg hát néha és nézd! Őket! Gyönyörködj [… Tovább]

Vers

Nyomok

Ami megmarad: könnyes-édes kép, sokszor oly kevés, mégsem bírja az ész. Kémény fúródik tüskeként kékségbe. Füstje tekerg?n köti össze földet az éggel, ahogy él?t, a holttal az emlékezés, a néma sorfal.  Ami megmarad: könnyes-édes kép, sokszor oly kevés, mégsem bírja [… Tovább]

Hírek

109 éve született Dallos Sándor

“Kutyauristen! – üvölt fel.- Hát állat az ember? Tisztára állat? És te barom, te ezt eszed, ahelyett, hogy indulj és ölnél? Miért élsz? Cigányzabért? Barom!” (Dallos Sándor: Sátorom az ég)   Dallos Sándor (Gy?rszentmárton, 1901. október 31. – Budapest, 1964. [… Tovább]

Egyéb

Kisvárosban sétálnék…

…éjszaka veled; szeretném a sz?z Pessoát üdvözölni, kalapot emelve…   ó, bár ne lennénk fáradtak! ki adja nekünk az éjjeleket?   ki álomba tér, ki durmol, ki, sétálna veled…   ez kevés, mondjátok, ezt mindannyian tudjuk, mégse tesszük, tán sosem, [… Tovább]

Vers

Hiányod

“Van seb, amelyre nincsen ír.” (Falu Tamás)   Néha egy álmatlan, éji órán szobámban újra elképzelem, hogy koppanás hallatszik, mosolyod megszólít – rezdül a megfagyott csönd is velem – „anyu, megjöttem”, kérlelsz, mint régen, „beszélgessünk kicsit, mesélj nekem!”   Sorsunk [… Tovább]

Vers

Bizonyos n?kr?l

n? vagy, nyakamba csimpaszkodó szelíd nehezék – ki kereszthuzatot csinál lelkemben a nappali és a kisszoba között – kortárs (pénz)költ? asszony, megfejtett, egyszer? menedék líra, epika, lárma – ily hármas hangzat szemlehunyásig – kit lélekben szánok, s testben magamra er?ltetek [… Tovább]

Vers

Látlelet

ártatlan volt kabinablak s oly kerek         esküszöm neked kék volt a duna ezernyi nátriumlámpa fényszilánkja rezgett felhúrozott szívem mint bárka reng? teste az égen csillag s keskeny hold-ruha   nem járt hajó hogy törje szemed tükrét [… Tovább]

Vers

Üldöznek

* Üldöznek láthatatlan emberek, hibáikat tőlem hajtanák be. Akármerre menekülök előlük, megtalálnak, fenyegetnek, törvényszék elé vezetnek. Bizonygatom, bizonyítom! Mindhiába igazságom. Egyen meg a fene titeket, hibáitokat árát kifizetem, bele nem halok, de lelketeken száradjon.

Vers

Halottak napja 2010.

Lassú lépt? délutánbólogat az ?sz után,elmerengve ballagok– most reátok gondolok –itt belül oly elevenlejátszódik életem:mind, ki fontos volt – igen –már csak emlékkép nekem,elt?ntek (tán nem is voltak)csak álmomban nem oly holtak. Párom, édes kedvesem,fölötted csak f? terem,édesapám drága lelkeitt [… Tovább]

Kisregény

Törpefenyők II/20. A vádlott

Noémit megkérik, menjen el fordítani egy tréningen. A vádlott   – Nicsak, micsoda meglepetés! Miss Naomi Miadzsi! – kiáltott fel Keith, amikor meglátta Noémit. – Noémi, nem Naomi, és Zsigmond, nem Dzsigmond! Tessék a nevemet helyesen ejteni! – reagált Noémi [… Tovább]

Vers

Ember – Hinni kell!

Hinni kell az életnek harsogó szavában, az els? felsírástól az utolsó sóhajig….   Hinni kell! az életnek suttogó szavában, Hinni kell! az életnek harsogó szavában, az els? felsírástól az utolsó sóhajig, a jóban, igazban, szépben, még akkor is… ha e [… Tovább]

Vers

Hűlt jelek közt

Köd ül a temetőn. Irgalmas csöndű, nyirkos, szürke pára. Utak, sírok, kőtáblák – hűlt jelek odahagyott világa.   Itt fél a szó. Sorsok betűiről a megfejtetlen végtelenre ismer. Halott jövő. Az elhantolt Idők beírták üzeneteikkel.   Számok. Nevek. Dombok sorjázta [… Tovább]

Egyéb

Fájdalomkiáltás

*     Lázas vagyok, és Te rám sem nézel. Mi dolog ez? Mikor törött térdem lüktet, nekem kell kibotorkálnom fagyott zöldségért, hogy rátegyem az izzó csontra, homlokomra, mert nem vagy mellettem, ahogy ígérted, jóban, rosszban. Hol vagy most? Mit [… Tovább]

Novella

Honvágy

  – Tisztelettel kérdezem gaszpagyin Iljonics, mi lesz a mai program? – Elsőnek mindjárt egy főbelövés, ha újra legaszpagyinozik. – Elnézését kérem hadnagy úr, folyton elfelejtem a helyes bolsevista megszólítást. Régi vágású vagyok, bocsánatát kérem, tehát semmiképp nem a szovjetek [… Tovább]